Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA

kadtak, szürke kenderfonalból pödrött kötővel pótolták. (H: 94,5 cm. B: 268 cm). Éppen olyan hosszú volt, mint a robaca, s azt hátul is majdnem teljesen betakarta. 1883-ban készítette Balasin Anna varrónő Tótszentmártonban. A másik kötény (106 b rajz) a tótszentmártoni Ivánkovics Mártonné munkája 1932-ből. Anyaga fényes fekete klott. Egyszeles, a has előtti rész kivételével sűrűn ráncba szedett. Derékpántja kék-fehér mintás vászon két fekete kötővel. Alját saját anyagából szélesen visszahajtották, majd varrógépen piros és kétféle sárga, ill. mályva színű gépselyemmel cifrázták. Mintája tulipános és rozmaringos. (H: 83 cm, B: 131 cm.) A frtont mindig varrónővel varratták, mert csak ők értettek az előrajzolás nélküli cifra gépi tűzés mutatós elkészítéséhez. Aki takarékosságból maga varrta kötényét, az is elvitte megtüzetni valamelyik varrónőhöz. Egy csirkét. 15—20 tojást vagy egy darab szalonnát fizettek a szép munkáért. A nincstelenek ledolgozták, kapálást, ásást vagy más kerti munkát végeztek érte. A felsőkötény surec Ez emberemlékezet óta egy szélből készült, és szabása csak igen keveset változott. Anyaga világoskék, középkék, esetleg fekete vászon vagy klott volt. Ráncolás nélkül készítették, kétoldalt egy-egy — többnyire kifelé néző — rakással holránc, jlajda. Derékpántja nem volt. helyette színes kartonból, vászonból esetleg delinből varrtak rá egy csíkot a kötény anyagából készült kötővel. Alját szélesen visszahajtották, majd színes géptűzéssel: hullámvonalakkal, nyolcasokkal, stb. cifrázták. A két holráncot — mintegy 10 cm hosszúságban — ugyancsak színes géptűzés hangsúlyozta ki. A 107. rajzon bemutatott 3 surec közül az első 1932-ben, a második 1903ban, a harmadik 1922-ben készült Tótszentmártonban Ivánkovics Mártonné, Balasin Mártonné ill. Kuzma József né munkájaként. Az első anyaga kék vászon fehér alapon kékmintás rátéttel, a másodiké fekete vászon piros alapon apró fehérpettyes rátéttel, a harmadiké palakék klott, a derekát borító rátét pedig fehér alapon apróvirágos ílokon. Hosszúságuk majdnem azonos, 77—79 cm közötti, bőségük is hasonló, 70—75 cm. (A 78.74.3. leltári számú frton és a 78.74.4. leltári számú surec összetartozó darabok, együtt viselték őket.) Az újabb köténytípusok frton A robacahoz a hímzett surec és frton illett. Az új divatú szoknyához azonban már más jellegű kötény kellett. Tótszentmárton környékén az 1920—30-as években jött divatba a fényes, fekete klott, szatén, brokát vagy nehézselyem kötény, melyet a szövet majd a nehézbrokát szoknyához viseltek. Az anyagot teljes szélességben 1,5—2 cm-es nyitott hajtásokba rakták le. s a derékrész két végére saját anyagából kötőt varrtak. Aki testes volt, az elejére nem tetetett rakást. Az első példányokat még igen nagy felhajtással és 6—8 sor szegővel varrták. Ahogy rövidült a szoknya, úgy fogyott azonban a szegők száma, illetve vált keskenyebbé a kötény visszahajtása. Később készítettek effajta kötényeket saját anyagában mintás fekete tibet selyemből is, de a fazon nagyjából azonos azaz lerakott maradt. A varró-