Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)
A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE
A majorsági gazdálkodás előretörésével a jobbágyok helyzete súlyosbodhatott, mert az 1765—66-i megmozdulások idején se vége, se hossza panaszaiknak. Pl.: a) Felemelt robot: „...Mely aratás minthogy egy hónapig is tart, a szegény jobbágy gabonája rész szerént szél által elvesztődik, mert ámbár le is arattuk az uraság gabonáját, tehát addig, még learatott gabonáját bé nem hordjuk, legfőképpen szegényebbek köztünk maga gabonáját nem arathatytya..." b) A rétek elrablása, megnyirbálása: „...Mivel hogy az uraság a falu fundusán javát kaszállya, réteket megtartya és megválogattya a maga részére, azért a szegény jobbágyai elegendő szénát marháiknak nem szerezhetnek..." c) Bírságok, hatalmaskodás: „....Ha a jobbágy marhája csak féllábbal is belement az uraság jószágába, egy máriást vett meg rajta, ha sertés ment tilosba, agyonlőtték . . . "230 Az 1768. évi urbárium idején a falut 5 egynyolcad, 2 negyed, 3 háromnyolcad, 2 fél és 1 ötnyolcad telkes jobbágy, valamint 5 házas zsellér lakta, tehát a telekállomány 3 egész hétnyolcad volt. Egy egész telekhez akkor és itt 21 hold szántó és 8 szekérnyi rét tartozott. Két marhával robotoltak. A kilencedet pénzzel váltották meg, minden egész telek után 4 Ft-ot fizettek. Mivel a falunak saját szőlőhegye nem volt, borukat csak karácsonyig mérhették. 251 Még 1770-ben is csak 162 lélek lakta Petrit, többségükben horvátok. A migráció erős lehetett, mert az 1728-ban összeírtak közül ekkor mindössze 1—2 név szerepel. A 27 családból 3 zsellér egyúttal extraszerialista volt: 1 uradalmi molnár 12 p. mérő, 1 takács 6 Ft jövedelemmel, valamint 1 uradalmi hajdú. A parasztok búzát, rozsot, kukoricát és árpát termeltek. 71 kapás szőlőjüket a rigyáci és eszteregnyei hegyen művelték, 1770-ben 80 urna boruk termett. Aránylag sok igásállatot és tehenet tartottak, melyeket részben bérelt legelőn kényszerültek legeltetni. A földesúri majorság főleg kukoricát (120 p. mérőnyit) és szőlőt termelt. Előbbiből egymagának annyi termett, mint a falunak együttvéve. 252 Az Inkey család majorsága kiépítése során — mint a sérelmek egyikéből már láttuk — elvette a jobbágyok legjobb irtásföldjeit: a falu közelében fekvő szántókat és réteket. Ezzel újabb és újabb erdők, bozótok kivágására és megmunkálására szorította őket, míg a használható föld el nem fogyott. Az irtásföldek egy részéből, hogy allódiuma megművelésére elegendő munkáskéz álljon rendelkezésére (valószínűleg a szomszédos Ventepusztán) több ízben új telkeket alakított ki, de olyan kis területtel, amely mindvégig jóval a Zala megyei átlag alatt maradt. Inkey János, majd fia Boldizsár vérbeli feudális urak voltak: jól értették a nép könyörtelen kizsákmányolásának módját. Két nemzedék során váltak jelentős vagyon tulajdonosává. Boldizsár barokk mentalitását híven tükrözi hoszszadalmas, 1790-ben kelt végrendelete, melyben vagyonát 5 fia és leányai között osztja el. A bennünket érdeklő horvát helységekről a következőképp rendelkezik: „ . .. Rigyác, Petri, Vente, Erdősfa vagy is Sörjénföld és a bocskai 250 SZÁNTÓ, I. 1952. 244, 250, 256. 251 ZML Urbáriumok, 1768. 252 ZML Conscr Univ. Ö. 46/76. 1770. 4—5.
