Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)
A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE
tációval akarják kiszabadítani az egerszegi tömlöcben őrzött társaikat. A forrongást az alispán végül karhatalom igénybevételével fojtotta el. 137 A vázolt okok miatt Tótszerdahely fejlődése a XVIII—XIX. sz. fordulóján, úgy tűnik, megállt. Az 1828-as országos összeíráskor 116 jobbággyal, 3 házas és 1 hazátlan zsellérrel írták össze, kézművest nem említenek. A kilencedet és tizedet természetben adták. A földet már 3 nyomásban művelték: egy részét búzával és rozzsal, a másikat zabbal vagy kukoricával vetették be, a harmadik ugaron maradt. Minőségileg a szántó egyharmadát az I., kétharmadát a II. osztályba sorolták. A határ folyó menti szakaszát kavicsos, termékfélén volta miatt nem művelték. A II. osztályú réteket csak egyszer kaszálták, mivel csaknem minden évben elöntötte őket a Mura. 1770-hez képest az állatállomány csökkent, de még mindig jelentős maradt a szarvasmarha-, főleg a lótenyésztés (228 lovat írtak össze). Vásárra leginkább Kanizsára jártak, áruikat is ott értékesítették. Változatlanul magas volt a deperdita: 63 Ft 4 krajcár. 138 A polgári kor küszöbén feltűnően magas, összességében 47 egész 13/16-od már a jobbágytelkek száma. Hogy mikor alakította ki ezeket a földesúr, nem tudjuk nyomon követni. 139 Az ugyanezen időből való — 1847—48. évi — dikális összeírás szerint Tótszerdahely lakossága jelentős gyarapodást mutat, ám az újonnan érkezettek zömmel zsellérek és töredéktelkes jobbágyok. Együttesen 210 hold I., 240 hold II. és 231 hold III. osztályú szántót műveltek. Ugyanekkor 149 kaszás rétet az I., 192 kaszás nagyságút pedig a II. osztályba soroltak. Egyegy család átlag 6 hold különböző minőségű szántón és 3 kaszás réten gazdálkodott. 110 fejőstehenet, 185 hámos lovat és 117 sertést tartottak, de 4 lónál, ill. 2 tehénnél több egyetlen gazdaságban sem volt. A 135 adózó 130 III. osztályú házban lakott. 26 vízimolnár is élt ekkor a faluban, de általában csak harmad vagy negyed malomrésszel rendelkeztek. Az uradalom 2 árendása közül Fürst zsidó 160, Dávid pedig 46 Ft adót fizetett. Mellettük 21 zsellérhely volt még a faluban. 1 ™ A népes családok helyzetén az áprilisi törvények sem segítettek számottevően. Megszűntek ugyan az úrbéri szolgáltatások és szolgálatok, de csak a telkes jobbágyok jutottak földhöz, a zsellérek nagy része és a cselédek továbbra is koldusok maradtak. A határ rendezését és tagosítását sem végezték el, új földeket pedig a Mura áradásai miatt egyelőre nem lehetett eke alá törni. így a parasztok többnyire 5 holdon aluli törpebirtokosok lettek, akik még sokáig csaknem jobbágykori módszerekkel és eszközökkel művelték az örökösödés során egyre jobban aprózódó, kis birtokokat. A társadalmi differenciálódás ennek ellenére itt is előrehaladt, mivel az állattartás és fuvarozás egyeseket jelentős jövedelemhez juttatott. 1:17 VÖRÖS K. 1969. 16—20. 136 ZML 1828. évi orsz. ö. m ZML Kanizsai es, kir. szolgabíróság. 1878/1852. 140 ZML Tótszerdahely 1847—48. évi dikálisa.
