Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA

sodveté'S után azonban mindig erősen trágyáztak, mert főleg a hajdina nagyon kiszívta a földet. Télen a fuvarozás ment. Adatközlőnk dédapja még Boszniába is eljárt a múlt század 80-as éveiben a régi, fatengelyes fuvaros kocsival, de apja és ő már csak Bázakerettyéig, Kanizsáig, s csak elvétve Lenti környékére. Főleg sódert, alfát, gabonát fuvaroztak, vagy jeget hordtak a Principálisból vagy a holtágakból a mészárosoknak és kocsmárosoknak. Általában hajnali 3-kor indultak. Lehetőleg olyan fuvart vállaltak, hogy estére hazaérjenek. Másnap — ha mód volt rá — könnyű munkát végeztek a lovakkal, harmadnap aztán megint jöhetett egy-egy nehezebb fuvar. Huzamosabb munkák idején 5—6 fogatos ment együtt, hogy segíthessenek egymásnak a lapátolásban. A 10—16 holdas gazda üzemvitele nagyjából ugyanolyan volt, mint a 15 —20 holdasé, csak a földje arányában mindenből kevesebbet termelt. Állatállománya azonban ugyanakkora — sőt még nagyobb is — lehetett, mint a 20 holdasé. Ez elsősorban a családtagok számától, munkaerejétől, vállalkozó kedvétől függött. Az 5—7 holdas gazdák is főleg a tehén- és lótartással igyekeztek kis tőkét gyűjteni. Ez leginkább akkor sikerült, ha a jószágnál rendszeres szaporulat volt. Egy 4—5 hónapos csikót pl. 150 P-ért adtak el 1935 körül, amiért 1 magyar hold (1200 n. öl) szántót vagy rétet vehettek. A következőkben egy hatholdas szerdahelyi család 1940—45 közötti üzemvitelét vázolom. Adatközlőnk 1940-ben házasodott. A menyasszony jött a házhoz, de földet nem hozott. Mivel a testvérek korán elhaltak, a szülőkkel együtt négyen dolgoztak a gazdaságban. Három gyermekük született. A 6 hold 5 dűlőben és 10 tagban feküdt. Fél hold szőlő és egy pince tartozott még a birtokhoz. Becsehelyen 3 hold kukoricát és másfél hold gabonát vetettek, másfél holdon pedig burgonyát, burgondirépát, takarmányt és kendert termeltek. A súlypont a kukoricán volt, mert abraknak is. kenyérnek is az volt a legfontosabb. Az őszi gabona közé a tél múltával köztesként kézzel lóherét és lucernát vetettek, ami augusztus végére egy kaszálást jelentett. A friss takarmányt ősszel még lelegeltették, majd beszántották, s zöldtrágyaként hasznosították. Akinek több jószága volt, gyakran meghagyta a lucernát a következő évre is. Három évenként trágyáztak. 6 holdon 3 gyermekkel azonban csak úgy lehetett megélni, ha mellékes is került. Ezt többnyire az állattartás biztosította. Két lovat csak akkor volt érdemes tartani, ha erősek voltak, és jól bírták a fuvarozást, hisz' a ló sokkal költségesebb állat, mint a tehén. Két nagytestű ló minden takarmányt megevett, ami egy 6 holdas gazdaságban adódott, sőt gyakran még szénát is kellett kaszálniuk felesben. Többen mondták, hogy az 5 holdasoknak gazdaságosabb lett volna csak tehenet tartani, de hiába, mert nagy volt a családoknál a „lóbüszkeség". Ha a lovak erősek voltak, a számítás be is vált, mert a fuvar szépen hozott a konyhára. Ráadásul épp a legnagyobb dologidőben vagy építkezésekkor biztosította az ingyenmunkát, hisz' a falu szegényebbjeinek ők is 10—15 napi gyalogmunkáért fuvaroztak egy napon át. Az istállóban mindig tartottak tehenet, sőt egy növendéket is, az utóbbit eladásra. Népesebb családok 25—30 sertés nevelésével is megpróbálkoztak. Ebből kettőt levágtak, a többit választós korában vagy süldőként eladták.