Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA

Kukoricapempő gyerekeknek mascec. A kukoricalisztet tejben megfőzték, ás kissé megcukrozták. Ha volt, tojást is tettek bele. Mások szerint: „Nem köllött annak cukor, jó vót anélkül is", vagy „Ritkán cukroztuk, jó hígas vót". Hajdinakása hejdinska kasa. A hajdinát vízben puhára főzték, majd forró, hagymás-paprikás esetleg töpörtyűs zsírral összekeverték. Dinsztelt hajdina na suhom kasa. A hajdinát megdinsztelték, s ha megpuhult, zsírral leöntötték. Köleskása prosena kasa. Ügy készítették el, mint az előbbit. E két kásaétel volt az I világháborút megelőző téli és tavaszi vacsorák — néha reggelik — kedvelt csemegéje. Mindkét növényt másodvetésként termelték, így a legtöbb család kamrájában állt 50—100 kilós készlet. A kásának való szemet nagy mozsárban, lábbal hajtós stopa-ban vagy kerékagy-mozsárban törték apróra. Nem kásaétel —, de nem is főzelék — a szárazbab suhi grah. A babot megfőzték, főzőkanállal szétnyomkodták, majd hagymás zsírral leöntötték. Mindig tejtermék nélkül készítették, nehogy a nyári melegben a mezőn megerjedjen. Munka közben ez volt az egyik leggyakoribb főtt étel. Sterc, sterce. Főleg a szegényparasztok fogyasztották vacsorára. A kukoricalisztet világosbarnára pirították, majd forró vízzel leöntötték, úgy, hogy a lobogó víz csomókba kapja össze. Forró, hagymás-paprikás vagy töpörtyűs zsírral ízesítették. Darából is készítették ugyanilyen módon. Zlicnjak, snodli. Friss tejbe kukoricalisztet kevertek, majd tojást ütöttek bele, hogy a masszát összefogja. Tepsiben vagy lábosban forró zsírban sütötték meg. Legtöbbször ebédre fogyasztották, de ették reggelire is. Kukoricaprósza kuruzna zlevanka, kuruzna cicfara. A megszitált kukorica lisztet langyos vízzel — néha tejjel — sűrű péppé keverték, és zsírral kikent cseréptepsibe öntötték. Kemencében vagy sütőben sütötték meg. Néha szilvalekvárt esetleg felébe tört szilvát tétek a tetejére, hogy finomabb legyen. Prósza, kőtt kelt prósza, zdignjena zlevanka. v. cicfara. Tojást, kukoricalisztet és kevés élesztőt tejjel összekevertek, majd pihenni hagyták. Utána tepsibe öntötték, dióval vagy mákkal meghintették. A tetejére újra tészta került, amit zsírral — néha tejföllel is — meglocsoltak. Kemencében ropogósra sütötték. Dödölle dedele. Kevés sós vízben szétfőzött, még forrásban lévő krumplihoz kukorica- vagy búzalisztet kevertek, s a masszát alaposan eldolgozták. Zsíros kanállal mindenkinek a tányérjába szaggatták, s vágottzsírral, hagymás zsírral, tejföllel ízesítették. Általában reggelire fogyasztották. Egyszer gánica, másszor dödölle volt az első étkezés. A férfiak bort ittak hozzá. Levesbe való tészta zuzorka. Lisztet tojással és langyos vízzel összedolgoztak, hogy a tészta ruganyosan keménnyé váljon. A szegényebbek 1, a módosabbak 2—3 tojással készítették. Apró darabkákra szaggatva még frissen szórták a levesbe, s egy-két percig főzték. A tésztafélék rendjébe a felszabadulás utáni években a búzaliszt nagyobb mérvű használata hozott változatosságot. A földosztáskor ugyanis a legtöbb