Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA

karcsúsított, de csípőben annyira bővül, hogy szépen ráterüljön a szoknyára. Elől végig kis fekete gombokkal záródik, mellette szegőzések és apró fehér, vagy színes géptűzések láthatók. A bevarrott hosszú ujj a kar vonalát követi. Általában kézelőben végződik, amit cakkosra hajtogatott sárga, rózsaszín, kék vagy egyéb színű szalag, gyári csipke, esetleg szalagbefűzés is ékesít. Ez a ruhadarab már városi hatást tükröz, a századvég viseletére emlé­keztet. Csupán színei, s a változatosan alkalmazott, több színű gépi tűzések különböztetik meg más vidékek lányainak, asszonyainak rékliitől. Főleg ősz­szel és tavasszal — akinek nem volt bájkója, az télen is — viselték. Föléje tarka kasmirkendőt kötöttek. A réklik egy részét a módosabbak szoknyával együtt, öltözetként varrat­ták, ám akinek erre nem telt, külön készíttette, ós elütő színű szoknyával hordta. Az 1914 körüli fotókon a nők •— sőt még a leánykák is — ebben a közkedvelt ruhadarabban láthatók. A legújabb blúzfajták gumes, vinica Kiskanizsai ill. szepetneki hatásra előbb Fityeházon és Murakeresztúron terjedt el a harmincas években az elől végig nyitott, gombokkal vagy paten­tokkal záródó, bő vonalú, szoknyán kívül hordott blúzféle, melynek aljába gumit fűztek. Szabása már ingblúz fazonú, de készítették tablicás mellrésszel is. Ilyenkor baloldalt patentolódott. Varrták szövetből, lüszterből, műselyem­ből, kartonból köznapra és ünnepre egyaránt. Még fehér esküvői ruha tarto­zékaként is őriz Fityeházról a kanizsai múzeum egy darázsolással díszes gumist. A paraszti blúzdivat utolsó állomása az ingblúz, amit ma is kedvelnek. A kötényfélék Az alsókötény frton A századforduló ünnepi viseletének egyik legjellegzetesebb sajátossága Totszentmarton környékén az volt, hogy a fehér flajdanka elé nem egy, ha­nem két kötényt kötöttek. Nevük: frton ill. surec. Az 1870-es években azon­ban még nem így volt, amit az is bizonyít, hogy a frtont középütt, ahol a két szél egymást fedi, keskeny színes hímzéssel díszítették. A szakácsnék és segítségeik kötöttek először lakodalmakban a frton elé egy védőkötényt, hogy az előbbit a szennyeződéstől megóvják. Hogy mégis ünnepélyesebbnek tűnjék e védőkötény, színes cérnával kevés mintát gépeltek rá. Ez lassan di­vattá vált, úgy hogy 1900 körül már mindenki két köténnyel —. a széles frtonnal, előtte pedig a keskenyebb sureccal — ment a templomba. A 106 a rajzon bemutatott frton anyaga fekete klott. Két szélből varrott, és a has előtti rész kivételével sűrűn ráncba szedett. Alját szélesen visszahaj­tották, majd sárga, halványlila és halványzöld tűzéssel cifrázták. így díszítet­ték a középső összevarrás mentén is. Pirosmintás flanellből készült széles de­rékpántjára eredetileg ciklámen és sárga színű gyári kötőt ánora varrtak, melyet derekukon körültekerve elől masnira kötöttek. Mivel ezek már lesza-

Next

/
Oldalképek
Tartalom