Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

A ZALA MEGYEI HORVÁTOK TÖRTÉNETE

hez tartozó Anna-majori és újmajori intézőt is értesítette.

27 Az agrárproletárok öntudatosodása mindezek ellenére csak nehezen haladt, mivel a várt földosztás a Tanácsköztársaság idején is elmaradt. Csupán a tótszentmártoni plébánosnak járó közmunkákat tagadta meg a lakosság a Kanizsáról kijáró agitátorok hatására. A trianoni béke hosszú időre meglazította azt a szoros kapcsolatot, amelyet horvátjaink az addig Zala megyéhez tartozó Muraközzel — sőt a szomszédos horvát-szlavón megyékkel is — fenntartottak. Sok lévén a kettősbirtokos, bútoraikat, egyes ruhadarabjaikat, lábbelijüket egy ideig még Kotoriban, Légrádon, Csáktornyán, vagy más horvát mezővárosokban vásárolták, az ottaniak közül pedig sokan a Murán innen művelték földjeiket, főleg szőlőjüket.

20 A két világháború közötti Horthy-korszakban horvát falvaink lakossága gazdaságilag és társadalmilag tovább differenciálódott. A győztes ellenforradalom a földosztás demagógiájával igyekezett megnyerni a parasztságot, de az 1920. évi Nagyatádi Szabó István-féle „földreform" inkább a nagybirtok megerősítését és megmentését célozta. A parasztságon alig segített, hisz csak az uradalmak legsilányabb és a központtól legtávolabb fekvő földjeit parcellázták súlyos megváltási feltételek mellett, s még mindig 3361 kat. hold (27,1%) maradt falvainkban a közép- és nagybirtokosok kezén.

29 Az 1941-es népszámlálás idején a horvát birtokosok 53%-ának már csak 3 holdnál kevesebb földje volt, s 23% gazdálkodott 3—5 holdon. Ez az arány ezúttal is rosszabb, mint a Zala megyei átlag (a 3 kat. holdon aluliaké ott 38%), és kedvezőtlenebb, mint a magyarországi általában, ami 35,8% volt akkor. De még e törpebirtokos tömegnél is nagyobb létbizonytalanságban tengődött az állandó és időszaki mezőgazdasági munkások népes tábora (9. táblázat). Nem csoda ezek után, hogy óriási volt a csecsemőhalandóság, s a túlzsúfolt, egészségtelen lakásokban bőven szedte áldozatait a tüdőbaj, a malária és egyéb járványos megbetegedés (3. táblázat). 1928-ban szomorú rekordot tartottak horvát falvaink: a trachomások arányszámát tekintve az első 12 helyen álltak az országban. E súlyos, gyakran vakságot okozó szembetegség felszámolása érdekében államunk radikális intézkedéseket tett, felállítván többek között a perlaki (Mu27 TÓTH S. 1971. 121. 28 M. földbirtokviszonyai 1935-ben. 1936. Il/a. 543. 29 Gazdacímtár, 1925. 378—382. :íü

GROSZ E. 1929. 431—45.; HALIS I.—

HOFFMANN M. 1896. 93—95. Murakeresztúron Fityeházon Tótszentmártonban Molnáriban Tótszerdahelyen Semjénházán 800 fő, azaz 42% 363 fő, azaz 39% 349 fő, azaz 34% 220 fő, azaz 26% 319 fő, azaz 21% 156 fő, azaz 20% volt fertőzött.

30