Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA

tott) és 1 cipész, Murakeresztúron 1 cipész és 3 takács, Fityeházon pedig egy takács képviseli. A takácsmesterséget háziiparként űző félparasztokat, akik — mivel iparengedéllyel nem rendelkeztek — munkájuk után nem is adóztak, nyilván nem vették figyelembe. Érdekes, hogy e régebbi összeírásokban szabóval és szűccsel egyáltalán nem találkozunk. Nyilván azért, mert a báj kokat, kisbundákat s a férfiak posztóöltönyeit jobbára Muraközben vásárolták, ahol a jelzett 1876. évben számos cipész, csizmadia, szabó, szűcs sőt néhány szűrszabó is működött még. A helyzet 1900-ra azonban megváltozott. Főleg a lábbelikészítő ipar fej­lődött: a nyolc faluban ui. 33 csizmadia és cipész dolgozott ez évben. Tót­szentmártonban és Semjénházán egy-egy szabót is találunk már. 507 E kurta történeti-statisztikai áttekintés után előbb a női, majd a férfi- és gyermekviseletet ismertetem, végül néhány kelengye öszetételét sorolom fel. A női viselet és átalakulása Szerdahely és szűkebb környéke lakóinak egyik legszembetűnőbb ismer­tetőjele a századfordulón, sőt még a harmincas években is, a népviselet volt. Különösen a nők ruházata különbözött Murakeresztúr és Fityeház méginkább a vegyes anyanyelvű falvak: Bajcsa, Belezna, Miklósfa asszonyainak öltözé­kétől. A viselet egészét a nyújtott vonalvezetés jellemezte. Ezért mindössze egy — sokan még egyet sem — alsószoknyát hordtak. 508 A hajdan csaknem min­denütt viselt fehér vászonszoknya (flajdanka) — bár sajátos fazonban — a horvát falvakban maradt fenn megyénkben legtovább. E fejezetben gyakran találkozunk majd bizonytalannak tűnő vagy nem egyértelmű elnevezésekkel. Hasztalan próbáltam pl. a robaca szó — ami szok­nyát, hosszú köznapi, sőt bokrosújjú inget jelentett egyes adatközlőim szerint — tartalmát pontosan körülhatárolni. A besvica, az opasina vagy a párta pe­dig még ugyanazon falun belül sem jelentette mindig ugyanazt. Tudomásul kellett hát vennem, hogy egyes régi viseleti darabok nevei már feledésbe me­rültek vagy elhomályosult ill. megváltozott a jelentésük. Ezért a leggyakrab­ban használt elnevezéseket következetesen jegyeztem le és ezeket igyekeztem használni. A női ruházat jellegzetes darabjait fejlődésükben ismertetem, s ahol szük­séges, kiemelem, hogy mely falvakra jellemzők leginkább. Alsó ruhák Az alsószoknya spodnica, spodnjeca, spojdnjica. Az ünneplő fehér flajdanka (lásd később) alatt háziszőttes kendervászon­ból varrott 2—3 szeles aisószoknyát viseltek, melyet az eleje kivételével — :,(,7 Nsz. 1900. II. 8oe Egyes adatközlők szerint egyet sem. Visszaemlékeznek ugyanis arra, hogy vá­ratlan zivatar után az asszonyok testére valósággal rátapadt az egyetlen szoknya.

Next

/
Oldalképek
Tartalom