Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA

A kamrában tartották a féltettebb cserépedényeket, hogy a konyha füstjétől megóvhassák őket. Közülük legfontosabbak: a nagytál zdela, melyből a családtagok az asztalnál ettek, a cseréptányér zdelicka, a kocsonyástál zemljena zdela, a vizes- és csöcsöskorsó vre vagy putra, putrica, a tésztaszűrő cedilo za testa, cedilo, a tejesköcsög stub el, stublak és a vajköpülő maslenka. Voltak edények, melyeket mindig ugyanazon célra használtak: a lonec za repu-ban savanyították a répát, a vinski űrében tartották a bort, az ebédet pedig Zoncecban, azaz egyfülű cserép pohárban vitték a mezőre. Mindig volt a kamrában egy disznóbontó szék stol vagy egy avult asztal, de edényes állvány feltétlenül. Ezek kosarakkal, szakajtókkal, melencékkel. korsókkal, zacskókkal, befőttes üvegekkel voltak tele. Itt is függött alá a gerendáról egyvagy két pár rúd, rajtuk zsákok, hitvány abrosz, kosarak, kenderkötél stb. A mestergerendán famegmunkáló és egyéb szerszámokat: fúrót, vésőt, kalapácsot, fogót, sarlót, kukorica-, ill. szőlőmetszőkést vinjak, kaszakést serpeca stb. tartottak, a gerenda hasadékaiba pedig a cipő ja vitáshoz szükséges árakat, késeket, s más apróságokat szúrt a gazda. A fal favázába is gyakran vertek nagy faszegeket, melyekre fűrészt, láncot, vagy kötelet akasztottak. Amint a közölt felvételen is látni, némelyik kamrában alig maradt taloalatnyi hely, hisz itt kellett elhelyezni a kenyérsütés féltve óvott eszközeit: a teknőt a teknőtartó lábbal, a nála kisebb tésztagyúró teknőt, a kovászfát, a kovászkeverő kanalat, a teknőkaparót strugla, a szalmából kötött kenyérszakasztókat és a kovászszárítót. Itt függött a gerendához szegezett kenyértartó krusnica, melynek számos típusa ismert horvát falvainkból. Közös vonásuk, hogy csaknem mindegyik 6 kenyér számára készült. A legtöbb kamrában lógott a gerendáról 1 nagy serpenyőjű mérleg vaga, melyen a súlyt — mint a piacokon még ma is látható — a mérleg szárán tologatható körtével bat mérték. Ott volt a vasmacska, mellyel a kútba esett vödröt szokták kihalászni, és itt szorítottak helyet a különféle gyaluknak, reszelőknek, kukoricakopzóknak. A berendezéshez tartozott még a mángorlódeszka pralka, a mosólapicka. esetleg a vasaló is. Minden kamrában volt számos különféle rendeltetésű és nagyságú kosárféle, melyek vagy a termény tárolására, vagy szállítására, vagy mindkettőre szolgáltak. Legnagyobb volt talán a szalmából font nagykópic kos. Szüretkor, kukoricaszedéskor használták a kétfülő velika korpái, etetésre a mala korpát. De lógott itt több egyszerűbb vagy díszesebb kivitelű karkosár korpica is, melyekkel a mezőre, a boltba mentek, vagy pedig a vásárba, Kanizsára. Mindezeket általában a család egyik férfi tagja készítette. Amelyik gazdaságban több kamra volt, ott rendeltetésüknek megfelelően tartottak bennük élelmiszert, gazdasági felszerelést vagy terményt. Az éléskamra mellett legnagyobb becsben talán a szerszámkamra állt. Itt tárolták a kapákat motika, ásókat rezanka, stiharica, kaszákat kosa, a csépet cepi. De itt tartották a len és kender megmunkáláshoz szükséges sokféle eszközt is. Itt állt néha a vászonruha mosásakor nélkülözhetetlen párlósajtár belitnak is V alakú lábazatán. Minden kamrában akadt végül egy-két egérfogó, patkánycsapda, sőt még görényláda is. A konyha és kamra világítása mécsessel olenka, piplic történt. Ez többnyire alján tömör nyúlvánnyal ellátott, zöldes üvegből fújt. kerek, belül üre-