Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA

juk soros elrendezésben is az ólak szomszédságában. Formailag aszimmetrikus, anyagát tekintve többnyire vegyes építőanyagú. Általában három részes: a kocsiszínből, a takarmány tárolására szolgáló pajtafiából és az istállóból állt. Utóbbi fala legalább is tapasztott sövényfalból készült és mindig lepadlásolták, hogy a jószágot az időjárás viszontagságai ellen megvédjék. Kétszárnyú, ácsszerkezetű ajtón lehetett ide bejutni. Némi világosságot a falba szerelt, fekvő ablak biztosított. A téglaépítkezés terjedésével a horvát gazdaságokban először a pajtákat és istállókat építették újjá. Az 1920-as években jöttek divatba azok a nagyméretű téglából mintásra kirakott falu pajták, melyek a gazdaság presztízsét voltak hivatottak jelezni. Ezek a gonddal kivitelezett, az egész telket uraló építmények mindig az utcával párhuzamosan álltak, elválasztván a beltelket a külső kerttől. (42. fotó). Egyik szárnyukat többnyire az istálló foglalja el. Az építmény középső része itt is kocsiszínként szolgált, s hatalmas, egy- vagy kétszárnyú deszkázott kapu zárta. Változás viszont a favázas pajtákkal szemben, hogy ezek már szinte kivétel nélkül nyeregtetősek. Fedélszékük még nyitott, csupán az istálló lepadlásolt. Itt tárolták a szénát. A pajta a cséplésen kívül is gyakran volt munkavégzés színhelye. Itt fosztották ősszel a kukoricát, itt törték a lábbal hajtós stopdban a tökmagot, itt koptatták a kölest és a hajdinát. Ujabban benne áll a szecskavágó és a gyári kukoricakopzó is, főleg ott, ahol külön kamra nem áll e célra rendelkezésre. A termelőszövetkezetek megalakulása és megerősödése következtében a gazdasági épületek egy része sok helyen feleslegessé vált. A háztáji föld révén nyert termények nem kívánnak már nagyméretű építményeket. Ezért a régi favázas pajtákat és istállókat sorsukra hagyták, és helyettük vagy kisebbet építettek, vagy a kamrák egyikét alakították át — ha maradt még a családnak tehene —istállóvá. A régi pajta azonban nemcsak a szemes gabona és a takarmány (ill. a pelyva vagy törek) tárolására szolgált. A család férfitagjai — sa nagyobb fiúk — rendszeresen itt aludtak. Vásár vagy búcsú alkalmával benne szálltak meg az ismerősök, de itt adtak helyet a bekopogó vándornak is. 4. Az istálló stala A külön épített istállók általában a disznóólak után, a telek vége felé álltak, közel a pajtához és szemben a trágyadombbal. Nagyságuk és berendezésük a gazdaság állatállományától függött, tehát egy pár ló és 6 szarvasmarha vagy pl. egy pár ló és 4 marha számára épült. Az átlagos gazdaságban egy istálló és egy pajta elegendőnek bizonyult a néhány tehén elhelyezésére, s a takarmány tárolására. A 8—10 holdas paraszt azonban feltétlenül tartott már egy pár lovat is. Még több igásállattal rendelkezett a hosszú- vagy rövid távú fuvarozással is foglalkozó gazda foringas. Az utóbbinál az istálló, ill. a pajta nagysága és külleme státuszszimbólum is volt, a „cég" megbízhatóságának, hitelképességének dokumentuma. Számukra egy istálló nem volt már elég; külön tartották a lovat és a szarvasmarhát. A tehetős gazda istállója kivitelezés és tisztaság tekintetében is példaként állhatott bárki előtt. Két meglehetősen nagy ablak, erős kétszárnyú aj-