Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

A ZALA MEGYEI HORVÁTOK TÖRTÉNETE

1. táblázat AZ 1770. ÉVI ÖSSZEÍRÁS Helység neve S •03 N 01 %J "<£ 3 Adózók fő Igásállat db Fejős tehén db 3 évnél öregebb tinó üsző, ló, db. 2 évnél öregebb tinó, üsző, ló, db Kecske, birka disznó, db Méhkas, db Búza pm Tótszentmárton 416 211 189 114 34 63 133 — 535 Tótszerdahely 521 268 121 161 18 122 131 5 953,5 Molnári 269 137 105 77 14 68 62 — 383 Petrivente 162 76 53 55 12 33 42 — 210,5 Semjénháza 186 102 60 40 8 12 40 — 108 Murakeresztúr 126 73 37 35 3 2 34 — — Fityeház 254 127 92 63 14 16 151 9 90 Bajcsa 157 71 63 55 14 11 64 — — összesen: 2091 1065 720 600 117 327 657 14 2280 Egy adózóra eső állat, termény stb. 0,7 0,6 0,11 0,31 0,6 0,01 2,1 A KAPORNAKI NAGYOBB JÄRÄS 27 HELY (a földesúri és egyházi 27 helység együtt: 6779 3613 2245 1625 521 915 2636 5 6312 Egy adózóra eső állat, termény, stb. 0,6 0,4 0,14 0,2 0,7 0,001 1,7 a 27 helységben 1770-re Zala megye nagy mértékben benépesedett. Az összeírások már számottevő földművelésről és állattartásról vallanak. Horvát falvaink búza-, árpa- és kukoricatermése meghaladta a kapornaki nagyobb járás más helységeinek átlagát, a rozsé azonban lemaradt. Az állatállomány nagyjából azonos szinten állt (1. táblázat). A lakosság társadalmi rétegződését a II. József kori első népszámlálás mutatja (2. táblázat). A napóleoni háborúkat kísérő újabb gazdasági konjunktúra ismét serkentően hatott a mezőgazdaság fejlődésére. Néhány nagybirtokos — elsősorban a szomszéd Festetichek — igyekezett birtokából minél nagyobb hasznot hozó kapitalista nagyüzemet szervezni. Szakképzett gazdatiszteket alkalmaztak, a munkák egy részét bérmunkában végeztették, tenyészállatokat és gépeket vásároltak. Az árutermelésben rejlő lehetőségeket azonban a parasztság módosabb, polgárosodásra képes része is szerette volna kihasználni. Ez a XVIII—XIX. sz. fordulóján újabb konfliktusok forrása lett a földesurak és parasztok között.