Müller Róbert: A mezőgazdasági vaseszközök fejlődése Magyarországon a késővaskortól a törökkor végéig - Zalai Gyűjtemény 19. (Zalaegerszeg, 1982)

I. FEJEZET - Mezőgazdasági vaseszközök a késövaskortól a törökkor végéig - B: Vaseszköz leletek és a lelőhely által keltezhető tárgyak /10*09-137

/1360./ K_a_2_a_

1 Elnyújtott lemezes falu köpüjén nincs külön kiképzett fok. A csapott vállú penge lefelé kissé szűkül és egyenes élben végződik. H: 30.4 cm; SZ: 17.4 cm; a penge . , - , ,- ~ , 1060 belső felen eros ormo van. /1361./ §._a_r_l_ó_. A nyéltüske 4.9 cm hosszú csonkjához kapcsolódó penge egyenletes ivelödéssel először hátra, majd előrehajlik. H: 23.0 cm.

106

"*" /1362. - 1365./ §_a_r_l_ó. Mind a négy darab azonos tipusu. A nyéltüskéhez tompaszögben csatlakozó hosszú, élezetlen nyak ujabb törés után alig velődve előrehajló pengében folytatódik. Jellegzetes Árpád-kori forma. 0 2 A verseci eszközlelet keltezhető darabjai tehát valóban az Árpád-korra utalnak. Több tárgy /1356., 1359./ a helyi későnépvándorláskori formák továbbélését mutatja. Ez vonatkozik a baltákra is. Megtaláljuk még a 8-9.századra jellemző nyújtott köpüfállal és fokkal keszitett baltát, de emellett már feltűnik az Árpád-kori leletegyüttesek jellemző lemezes köpü

je, lefelé nyújtott pengéjű baltaformával.

1063 Bár erről a területről a magyarságra jellemző cserépbográcstöredékek is ismertek,

1064 a fentiek miatt egyetértünk a lelet feldolgozójával, aki délszláv népesség emlékének tartotta a verseci vaseszközleleteket. ZAGYVAPÁLFALVA /Nógrád m./ A kotyházi bányatelepen a Pusztatemplomnál a bányász lakások épitése során középkori sirokat bolygattak meg. A falu emlékanyagához tartozó leletek később is kerültek még elő. Igy 1927-ben egy lóvakaró. 1366. L óv a k a_r ô. Töredékes. A fordított U alakba hajj.itott, mindkét élénél csipkézett vakaró magassága legalább