Müller Róbert: A mezőgazdasági vaseszközök fejlődése Magyarországon a késővaskortól a törökkor végéig - Zalai Gyűjtemény 19. (Zalaegerszeg, 1982)

BEVEZETÉS

A. A NYÉLFELERÖSITÉS MÖDJAI: 1. nyéltüskés 2. nyitott köpüs 3. zárt köpüs 4. süllyesztett köpüs B. A PENGE FORMÁJA ÉS AZ ÉLKIKÉPZÉS: 1. lekerekített élü, félkör alakú penge 2. egyenes élü, szögletes négyszög vagy trapéz alakú penge 3. hegyes élü, háromszög alakú vagy iveit oldalú, hegyesedő penge C. A VÁLLKIKÉPZÉS 1. egyenes váll 2. csapott váll 3. egyenes váll előregörbitett tiprófelület kiképzésével D. ORMÓKIKÉPZÉS A PENGÉN: 1. ormó nincs 2. a penge anyagának megvastagításával kiképzett ormó 3. a penge ha jutásával kialakított ormó E. A PENGE SÍKJA: 1. teljesen sik penge 2. iveit penge. Elvileg ez a felosztás nagyon sok variációt tesz lehetővé, a valóságban azonban a változatok száma nagyon is korlátozott. A nyéltüskés felerősitésü lapátokat nem a mezőgazdaságban használták, igy ezekkel az eszközökkel nem foglalkozunk részletesen. Teljesen vasból keszitett ásók, ill. ásólapátok csak a római és a későközépkor anyagából ismertek. A nyitott köpüs nyélfelerősités csak a római kori darabokra jellemző, de ez a nyélfelerősités többnyire szögletes pengeformával együtt fordul elő. A későközépkorra jellemző zárt köpüs meg-