Müller Róbert: A mezőgazdasági vaseszközök fejlődése Magyarországon a késővaskortól a törökkor végéig - Zalai Gyűjtemény 19. (Zalaegerszeg, 1982)

BEVEZETÉS

A leírások értelmezésének megkönnyítésére a II. fejezetben szöveg közti képeken is bemutatjuk, hogy az egyes eszközformák különböző részeit milyen kifejezéssel jelöltük. Az I. fejezet anyagában az egyéb szempontok szerinti tájékozódást a szöveg végén található kor- és tárgytipus mutató könynyiti meg. A csoport: ásatásból származó vaseszközök. 1008 darab, az összes tárgy 48.5 %-a. Ennek az anyagnak 48 %-át eddig még nem közölték. Nemcsak a rétegásatásból származó, tehát éremmel, kerámiával vagy egyéb keltező értékű leletekkel együtt talált tíszközöket mutatjuk itt be, hanem a régi ásatások anyagát is itt ismertetjük, megkísérelve korok szerinti szétválasztásukat. Itt foglalkozunk röviden néhány külföldi ásatással is, pl. az Idria kod Baca-i temető vaseszközeivel, melyek72 re a hazai irodalom oly gyakran hivatkozott. Ebben a csoportban kapnak helyet azok az elrejtett vaseszköz leletek is, melyeket a településeken belül ástak el, tehát a feltárt objektumok és az ellenség elől vagy más okból elrejtett eszközök között szoros a kapcsolat. Pl. a Nemesvámos-Baláca pusz73 tai villa egyik fütőcsatornájában megtalált eszközök, vagy a Csemő-gerjei Árpád-kori ház kemencéjébe dugott sarlók és ások. B.csoport : vaseszköz leletek. Ebbe a csoportba 368 db tartozik, az összes tárgy 18.0 %-a, amelynek csaknem a fele /46,5 % közöletlen. Ezeket a többnyire kisérőleletek nélkül földbekerült eszközöket vasanyaguk értéke vagy használati értékük miatt rejtették el. A hagyományosan keltező értékű kisérőleletek hiánya miatt ennél a csoportnál találkozunk a leggyakrabban a téves kormeghatározással. Egy-egy eszköz önmagában több nyire nehezen keltezhető, de az egyes eszközök használati idejének együttes grafikus ábrázolásával meghatározhatók azok a szűkebb vagy tágabb időhatárok, amelyek között a lelet tár-