Müller Róbert: A mezőgazdasági vaseszközök fejlődése Magyarországon a késővaskortól a törökkor végéig - Zalai Gyűjtemény 19. (Zalaegerszeg, 1982)
I. FEJEZET - Mezőgazdasági vaseszközök a késövaskortól a törökkor végéig - A: Ásatástól származó vaseszközök /1-1008/
685. K_a_2_çu /VBM 59.7.55./ Vaskos, nehéz darab. A köpüt tágítással készítették, a fok négyszögletes /3.5 x 5.1 cm/. A nyéllyuk ovális. A penge egyenes vállú, lekerekitett élü. A bal váll hiányos. Külső fele réteges. A penge anyaga a középvonalában a legvastagabb. H: 23.5 cm; váll SZ: 16.7 cm; penge 611 H: 17.6 cm. Ismeretlen lelőhelyü kapaként közölték. 686. + - 687. K_a_s_z_á_k : . /VBM 59.7.2.1-2./ A 2.helyiség terrazzo padozatán kerültek elő töredékes állapotban. A 687. a megadott méretek alapján egészen kis töredék, elkallódott. A 686. jellegzetes római kori darab. A csaknem 10 cm hosszú nyéllemez a végén 2.4 cm széles. Ebből emelkedik ki a hosszú makk. A nyak enyhe ivben először hátra, majd erős görbülettel előre ivelődik és kiszélesedve pengében folytatódik. A szimmetrikus keresztmetszetű penge 3 cm széles, a fok 1.1 cm vastag. A pengének csak a töve maradt meg. M: 22 cm. 688. + - 690. + P_a_t_k_ó_k^ /?/ /VBM 59.7.54., 60.2.38., 64.72.400./ Mindhárom tárgyat római kori patkóként vették leltárba és az irodalomban a lópatkók császárkori használatá612 nak bizonyítékaként hivatkoztak rájuk. Az első kettő az ásatási napló szerint római kori rétegből került elo. Ezt nem tudjuk elfogadni, mert mindkettő jellegzetesen későközépkori, ill. újkori csizmapatkó, amelyekhez hasonló római kori tárgyakat nem ismerünk. A méretek és a szeglyukak elhelyezése alapján nem is lehettek lópatkók. A 688. töredékes, amelynek ép vége lekerekitett csúcsban végződik. A lemez szélessége alig éri el az 1 cm-^t, csak a végénél és a törésnél van rajta szeglyuk, tehát eredetileg három szeggel erositettek fel egy csiz^ mára. A 689. is tul kis méretű, semhogy lópatkó lehetett volna /Ht. 7.4 cm; SZ:- 8.4 cm/. Az alig 2 mm vastag lemez végét sarokszerüen elgörbítették, de a négy szeglyuk közül az egyikben bennemaradt a szeg feje, és ez bizonyltja, hogy a szege^ ket nem a sarkok felől verték be. A 690. darab római réteg felett került elő, és méretei, formája alapján ugyancsak csiz-
