Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)
Ottományi Katalin: Későrómai besimított kerámia Nagykanizsán
rületen helyi előállítást kell feltételezni, ahol elég egységes kidolgozású és összetételben, valamint díszítő motívumaiban, a többi lelőhelytől eltérő jellegű anyagot találunk. így pl. az intercisai csoportra túlnyomórészt a körtealakú edények jellemzők, míg a püismaróti anyagra a .,tojásalakú nagy edények", Leányfalun pedig a besimított rácsminta van túlsúlyban. Ezek a műhelyek a besimított kerámia mellett más későrómai házikerámiát is gyártottak. Nagykanizsán megtalálható pl. az 1—2. számú töredék korsótípusa, ugyanilyen anyagból, egyszerű díszítetlen szürke formában. A nagykanizsai anyagot elég nehéz összehasonlítani más leletcsoportokkal, mivel a környékén nem nagyon ismerünk besimított kerámiát. Legközelebbiek a Keszthely vidékén levő lelőhelyek, de az itt talált besimított kerámiával legfeljebb csak a Nagykanizsai—Inkey sírkápolna 5. sírjának korsója hozható kapcsolatba. (Alsópáhok, Fenékpuszta—Halászrét). Ennek a korsónak egy másik analógiáját a poetovioi anyagban is megtaláljuk. 33 Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy Nagykanizsán helyben készítették a besimított kerámiát. Az utolsó probléma most már a besimított kerámia kormeghatározása, illetve etnikumhoz kötése. Mivel e kerámiafajta pannóniai lelőhelyei kb. felefele arányban temetők, illetve erődök és telepek, ezért a keltezés és kormeghatározás kérdéséhez, mind a telepek rétegtani adatait, mind a sírok mellékleteit meg kell vizsgálni. A limesmenti erődök és telepek anyagát Soproni S. dolgozta fel. 34 Megállapította, hogy ez a kerámia a 380-as években jelenik meg, azokban az őrtornyokban és leszűkített táborokban, melyek a limesátszervezés után is használatban maradtak. Ilyen őrtornyok: Budakalász—Lupacsárda, Dunabogdány— Kőszegtő, Leányfalu, Pilismarót—Malompatak, Szentendre—Hunkadomb. Táborok: Dunabogdány, Esztergom, Szentendre, Visegrád—Sibrikdomb és hídfőállások: Nógrádverőce, Horány. A besimított kerámia feltűnését ezeken a helyeken a 380-ban betelepített, Alatheus-Saphrax vezette Keleti gót-hun-alán foederati népcsoporthoz kötötte. Ezt a megállapítást a teljes pannóniai anyag vizsgálata alapján nem fogadhatjuk el. Sopronihoz hasonló következtetésre jutott a carnuntumi anyag vizsgálatakor M. Grünewald is, aki ugyancsak ,,Foederatenkeramik"-nak nevezi a Valentinianus utáni pénzekkel keltezett rétegből és a már római kor utáni ún. „germán ház" padlója alól előkerült besimított kerámiát, 35 Az ő megállapításait pontosítják Kandier legújabb megfigyelései. 3 '' A telepeknek kb. az egyharmadánál rendelkezünk megbízható rétegadatokkal. Ezek alátámasztják a 380 utáni keltezést. Idetartozik pl. Sopron, ahol a negyedik század utolsó negyedétől kezdve, egymásfölött három rétegben fordul elő besimított kerámia. Az első rétegre főleg a zöldmázas kerámia jellemző, egy-két korai besimított típussal, a második szint 400 körül létező 33. Sági 1960, 2,8. kép, Mikl-Curk. I.: Poznoanticno grobisíe na Zgorjem Bregen v Ptujn, CZN nv.z. 2 (1966) 56. II 11. t, Ottományi 1982. Korsók 8a típus. 34. Soproni 1978, 15—96. 35. Grünewald 1979, 9—10., 14—16., 74—81. 36. Kandier, M.: Archäologische Beobachtungen zur Baugeschichte des Legionslagers Carnuntum am Ausgang der Antike, ÖAW 145 (1980) 91—92.
