Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)

Gabler Dénes: Terra sigillata chiara tálak Nagykanizsáról

peremű, csaknem lapos aljú Hayes 59 típus ;

:}í) ezeknek zöme a IV. sz. második felére, ill. az V. sz. első negyedére keltezhető. Carnuntumban és Vindobonában a terra sigillata chiara D áru a későrómai edényművesség jellegzetes termékeivel: a mázas. ill. a besimított díszű kerámia típusaival együtt került elő/'

0 Az Ács-vaspusztai táborban a 355-tel záródó éremlelet feletti rétegben találtunk terra sigillata chiara töredéket durva kidolgozású későrómai edénytöredékek mellett,'

11 Sisciából/'- Poetovioból,'

1

' Sopianaeból, Keszthely környékéről, Vindobonából'''' és Carnuntumból applikált reliefdíszítésű típusokat ismerünk; a felrakott motívumok: hal. oroszlán, levél a tálak peremén vagy alján található (utóbbi a Salomonson A formájú lapos tálakon). Közülük legismertebb a carnuntumi múzeum négyszögletes/'

5 Hayes 56 formájú tálja (erősen emlékeztet a fémedényekére), amelynek peremén a Kirké epizódot bemutató képsor található. Ezt a tálat Hayes a IV. sz. végére (360 utánra) keltezte abból a meggondolásból indulva ki. hogy Carnuntumot 400 után nem sokkal már feladták.

,|(

' Az újabb ásatások azonban azt bizonyították, hogy a carnuntumi legiotáborban az élet legalább az V- sz. közepéig folyamatos, és az erődben Valentinianus után is folytatódtak az építkezések/'

7 Semmi sem szól tehát az ellen, hogy a típus általános időrendjére vonatkozó megfigyelésekel (360—430) Carnuntum esetében is érvényesnek tekintsük. A későbbi terra sigillata chiara típusokon előforduló pecsételt díszek többsége növényi vagy geometrikus motívum koncentrikus kör. Ilyeneket ismerünk Emonából/

8 Carnuntumból,'

1

" Sirmiumból,

511 Sopianaeból

51 és Gorsiumból.

52 A sopianaei példányt Valens és Valentinianus érmek keltezték. A terra sigillata chiara kerámiát Észak-Afrikában Carthago környékén, a 39. D. Gabler: Die Keramik von Vindobona. in: Vindobona-Di

e Römer im Wiener Raum. 52. Sonderausstellung des Hist. Museums der Stadt Wien. Wien 1977. 223. 40. Uo. 123; Grunewald 26. A nagykanizsai besimított kerámiát ld. Ottományi K. e kötetben megjelenő tanulmányában. 41. Az éremlelethez és a rétegviszonyokhoz ld. Gabler D.: Későrómai éremlelet Ács—Vaspusztáról. Arch. Ért. 99 (1973) 232—239. 42. B. Vikié op. cit. 517. 43. I. Curk, Arh. Vestnik 20 (1969) 130, Abb. 2. 44. D. Gabler: Die Keramik von Vindobona in: Vindobona

—Die Römer im Wiener Raum. 52. Sonderausstellung des Hist. Museums der Stadt Wien. Wien 1977. 223, Kat. Nr. 114—115. 45. Hayes 85, 14; J. Garbsch: Spätantike Sigillatta Tabletts in: Zur spätantiken Keramik aus Nordafrika. Acta RCRF suppl. 5. Äugst Kaiseraugst 1980, 167—168. 46. Ugyanebből a meggondolásból keltezte korábban ugyanígy J. W. Salomonson: Late-Roman earthenware with relief decoration. Oudheidkundige Mededelingen 43 (1962) 55, 88. 47. Ld. M. Kandier: Die Ausgrabungen 1968—1972 in Legionslager Carnuntum. Kultur und Natur in Niederösterreich 1. Neue Forschungen in Carnuntum. Wien 1976, 62—; M. Kandier; Denkschr. Österreichischen Akademie der Wiss, 145 (1980) 91—92. 48. M. Urleb: Kriznagora in okolica v antiki (II monte Krizna gora e dintorni nell' epoca romana). Arh. Vestnik 19 (1968) 481. Emona ekkor már Itáliához tartozott. 49. M. v. Groller op. cit. Fig. 32. 50. M. Parovic—Pesikan, Sirmium 2 (1971) 34; 3 (1973) 23. 51. F. Fiilep op. cit. Taf. 15, 41. 52. Fitz J. op. cit. 102—103.