Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)
Tar Ferenc: Bulla Béla
bővülnek ismereteink, némileg változik a szemléletünk is. Bár évtizedek teltek el az „Általános természeti földrajz'' megjelenése óta. mégis a munka ma is nélkülözhetetlen kézikönyv a magyar geográfiában. (Azóta nem jelent meg új kiadású „Általános természeti földrajz" egyetemi tankönyv.) E munkájáért 1955-ben Munka Érdemrendet kapott. A javaslatban a következőket olvashatjuk: „Bulla Béla. MTA lev. tag, egyetemi tanár évtizedes irodalomfeldolgozó és kutatómunkája eredményeképpen 1954. folyamán megjelentette az „Általános természeti földrajz" II. kötetét, amely az első teljes magyar nyelven megjelent természeti földrajzi kézikönyv, mely a nemzetközi irodalomban is értéket képvisel. Ugyancsak nemzetközi érdeklődést keltő „A szilárd kéreg domborzata fejlődésének alapsajátosságai" c. doktori disszertációja is. Bulla Béla a tudományszervezés terén is kiváló eredményeket ért el. mint a Földrajzi Főbizottság, valamint a Földrajzi Kutatócsoport irányítója . . ." „A felsőfokú oktatás szocialista átszervezésében, tanterveinek, tematikáinak kidolgozásában nemcsak több évtizedes gyakorlati tapasztalataival, áttekintő képességeivel, sokoldalú szakmai felkészültségével járult hozzá, hanem mint a Művelődésügyi Minisztérium újonnan megalakult Földrajzi Szakbizottságának elnöke, azt közvetlenül is kitűnő koncepciókkal irányította. Ebből a tisztségéből eredően is kiemelkedő szerephez jutott az egyetemi oktatás átszervezésében, korszerűsítésében." 13 Tanítványait ösztönözte az idegen nyelvek elsajátítására. Ö maga az 1950-es évek elejétől igyekezett az idegen kifejezéseket magyarral helyettesíteni. 1955-ben elnöke volt az első Magyarországon megrendezett Nemzetközi Földrajzi Kongresszusnak (Alföld) —. a magyar tudósokon kívül Csehszlovákiából érkeztek vendégek. Ebben az évben beszámolót készített a magyar földrajztudomány felszabadulás óta megtett útjáról. Szól a hagyományokról, különösen id. Lóczy és Cholnoky munkásságát emeli ki. akik a geográfus utódok tevékenységére is nagy hatással voltak —, így a felszabadulás után dolgozókra is. Rámutat arra, hogy milyen változás, fejlődés ment végbe a földrajztudományon belül az újabb kutatások eredményeként. Nem feledkezik meg a problémák bemutatásáról sem. Nemcsak a megfelelő szervezeti keret és az anyagiak hiánya nehezítette a munkát, hanem a személyes ellentétek is a tudományos és az oktatási munka rovására mentek. Leszögezi azonban, a nem kevés eredmény, a sok munka és a szemléleti fejlődés bemutatása után, hogy „senki előtt sem vitás, hogy a magyar földrajztudomány az elmúlt évtized során . .. olyan lendületes szakaszát élte át, hogy a sikeres munka tanúságaként ma már komoly eredményekről számolhatunk be." 1/1 Mint láthattuk, az 1950-es évek elejének személyi kultusza és dogmatikus szelleme nemcsak a politikában, a gazdaságban, kultúrában éreztette káros hatását, hanem a tudományok területén. így a földrajztudományban is. Bulla Bélát az akadémia 1946-ban választotta levelező tagjává, amelyet 1949-ben — mint írja — „véleményem szerint sérelmes és indokolatlan mó13 Székely András (1981) i. m. Bulla Béla (1955) i. m.
