Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)

Halász Imre: Zala megye izraelita iskolái a Bach-korszak első éveiben

Ha csupán a statisztikai adatokat nézzük: a kép idillikus! összevetve a katolikus összeírással, mely ugyanebben az évben készült, az oktatásban ré­szesülők száma 17,31" o-kal magasabb az izraeliták esetében. Ezen arány jelen­tőségét az sem csökkenti, hogy a zsidó gyermekek száma kb. egytizede a ka­tolikusokénak, ám ugyanolyan szétszórtan élnek a megyében. Sőt fokozhat­nánk az elvárásokat, hogy „csak" 72.31%? Miért? A zalaegerszegi hitközség szegényebb sorsú tagjai harminchárom aláírással kérvényt juttattak el 1853. áprilisában várbogyai Bogyay Lajos megyefőnökhöz, kérték, segítse őket ab­ban, hogy minél előbb egy hitközségi iskola épülhessen Zalaegerszegen, mert a szülők anyagi erejét meghaladják a magániskolák költségei. Éppen arra hivat­koznak, hogy a létesített iskolaalapból ezt létre kellene hozni. Ugyanez a jel­zés érkezett Zalalövőről, az összeírás megjegyzés-rovatában. Ott Baksa, Salom­vár, Zalalövő helységekben 40 gyermek nem járt iskolába, az ok — főleg a két viszonylag távoleső faluban — az anyagi teher. Helytelen lenne ebből az alapállásból kiindulni! A tény az, hogy 1098 gyermek közül 794 valamilyen oktatásban részesült. Nem lehetnek illúzióink az egyes vidékeken folyt képzés hatékonyságát illetően — gondoljunk csak a tapolcai főbíró jelentésére és az összeírásnál a zalalövői iskolához fűzött meg­jegyzésre —, ezeken a vidékeken (egy-két kivétellel) foglalkozásnak, és nem hivatásnak tekintették az oktatást, melyből nem fizikai munkával kell meg­élni. Az izraelita tanító pénzt kapott (tandíjból, hitközségtől vagy mindkettő­től) és jövedelmének nagy része nem természetbeni juttatásból származott, mint a katolikus iskolák mestereinél. 18 A mezővárosokban viszont — főleg Tapolcán. Nagykanizsán és Keszthe­lyen — megint más a helyzet. Zalaegerszegnek megfelelő mennyiségű magán­iskolája van, de ezek drágák ahhoz, hogy mindenki számára elérhetők legye­nek. Ez esetben lehetünk maximalisták, mert ott a tapolcai példa: aki nem tud fizetni, az is jöhet: a taníttatása ingyenes. Az oktatás színvonalának biztosí­téka a végzett, gyakorlott pedagógus, és ez már hivatás. Tény az, hogy ezt a három (tapolcai, keszthelyi, nagykanizsai) hitközségi iskolát a leggazdagabb hitközségek tartották fenn és a kereskedővárosok hit­községei nem is hasonlíthatók az egyes falvakban, sőt a megye bármely más részein (akár Zalaegerszegen) működő hitközségekhez. A fejlettebb, főleg ke­reskedelemmel foglalkozó mezővárosok az átlagosnál gazdagabb zsidó család­jai a gazdasági emelkedés érdekében korszerűbb műveltséget, a hagyományos zsidó vallási képzésen túlmenő oktatást kívántak gyermekeik számára. Ez a három izraelita iskola, valamint a keszthelyi katolikus iskola valószínűleg a korabeli elemi oktatási intézmények csúcsa a megyében. Magyarázatra szorul még az, mi az oka annak, hogy a nagykanizsai iz­raelita iskolába keresztény gyermekek is jártak. Az oktatás színvonala bizto­sított és az izraelita iskola nagy előnye: német nyelvet is oktatott öt éven ke­resztül. Ez a kézműves és kereskedőváros, valamint a továbbtanulás szem­pontjából is lényeges gimnázium léte nem kis mértékben lehetett meghatározó a beiratkozásnál. 18 Vö. : Halász id. mű.

Next

/
Oldalképek
Tartalom