Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)

Bencze Géza: Zala megye hidrográfiai képe a reformkori vízrendezések küszöbén — egy korabeli kéziratos forrás alapján

tekinthető vízmélységek ellenére — a Miklavec melletti szakaszt kivéve — még kisvíznél sem alakultak ki rajta gázlók. A magyarországi szakaszán mindvégig kanyargós, zátonyokat, szigeteket, kanyarulatokat — és átvágásokat alkotó folyók kártételei ellen a környező falvak birtokosai és lakossága is hamar felvette a küzdelmet. A kavicsos mederben folyó víz — különösen áradások után — gyakran változtatta a főmedrét, akadályok elé állítva mind az utakon közlekedő, a folyón hidat kereső kereskedőket, mind pedig a vízi szállítást végző hajósokat. Előfordult ugyanis olyan eset, hogy — a magyarországi szakaszon egyetlen — a rendkívüli fontosságú muraszerdahelyi híd „szárazra került", mivel a folyó áradás után új, a hidat megkerülő ágyat vájt ki magának. De ugyanilyen váratlan helyzetek elé kerülhettek az áruszállító sajkások is, s ezt elkerülendő kimondták, hogy tartozik minden árvíznek elfolyása után a Fő Vigyázó Hajós (valószínűleg a céhmester) minek előtte a felső vidékből valamely jószággal terhes Sajka meg indíttatnék lefelé, a víz folyásának ágyát előbb tökéiletessen megvizsgáltatni." Sok más, a Muránál jelentéktelenebb, de ma fontosabbnak ítélt folyóvíz vízszabályozási és árvédelmi munkái ismertebbek a hazai vízügyi történeti irodalomban. A ma határvíznek számító folyóval nemigen foglalkoztak, az itt folyt — több mint két évszázados múltra visszatekintő — tevékenységre nem figyeltek fel kellőképpen (ld. szerk. Ihrig Dénes: A magyar vízszabályozás története. Bp. 1973.). A vízi-leírás meglehetősen részletesen taglalja a 18—19. század fordulója után megtett árvédelmi intézkedéseket. Ezek ismertetéséről eltekintünk, részben a szöveg korabeli szakmai nyelvezete miatt, másrészt amiatt, hogy az érintett helyek zöme ma az országhatáron túlra esik. A kanyarátvágások, mederbeli objektumok — elsősorban vízsodorterelő sarkantyúk —, árvédelmi gátak építése, s nem utolsósorban a gyorsabb vízlevonulást biztosító Dráva-szabályozási munkák eredményeként. „.. . a Muhra alsó vidékjei is az árvizek ostromlásaitól felmentettek, mivel az átmeczések elkészíttése előtt a középszerű part magasságokon feliül sok helyeken öt láb (1,6 m) méllységgel is az árvizek, töltések között megszorítva 10—12 napokig is a vidéket elborítva tartották, és azon akár minemű vetések, rétek vagy legelők találtattak, végső veszedelmeket értek. — Minthogy pedig a töltések gyakran keresztül szakasztatván, az ár vizek üly idő szakaszban egész alsó vidéket szerteszét folytak. — Ellenben most a mint tapasztaltatott a legnagyobb árvíz, kiváltképpen miólta a Muhrának Dráva vízébe való rendes befolyása eszközöltetett, és a Dörnyei, vagy Kötteri, úgy nem külömben a Jegenyési Dráván levő tekervények meg ásottattak, az ár víz 6-od napra meg szokott szűnni, de többnyire az igen alacson part helyeket ki vévén, a partyait sem halladja meg." A Murának a vízi közlekedésben — az áruszállításokban — betöltött szerepe lényegesen kisebb volt a partjaival közel párhuzamosan haladó kereskedőutakénál. A folyó vízviszonyai — a már említett Dráváéhoz hasonlóan — csak féloldalas, egyirányú közlekedést tettek lehetővé, az árral szemben történő szállításoknak nemcsak hogy hagyománya, de reális lehetősége sem igen volt. A megye déli részének életében a folyó szerepe azonban jelentős, eseten-