Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)

Bencze Géza: Zala megye hidrográfiai képe a reformkori vízrendezések küszöbén — egy korabeli kéziratos forrás alapján

ezen egyetlen hasznosságát látták ekkor még a vízi-leírás készítői, s csupán e kérdéssel foglalkoztak részletesebben: ,,. .. A hajózás csak lefelé gyakoroltatik és különös Privilégiait Hajós mesterek által gyakoroltatván, vezettetik, — úgymint Stayer Országhi, Szent Lőrinczi, és Marburgiaktól; Varasdig, és Légrádig, úgy tova a Confiniumban (határvidéken) helyheztetett Dörnyei helységig: — ez itt nevezett helyekről ennek előtte Stayer Országhi hajós Legények vissza szoktak térni Hazájokba, de minthogy a hajókázás a Kormányozok és hajtó legények miatt, több nevezetes károkat szenvedett; Kottory, Légrád, és Dörnyei helységek az úgy nevezett sajkázási privilégiumokat elvesztették — ennek következésében mostanában Stayer Országhi hajó Kormányozok és hajtó Legényekkel Eszékig, azon alól, Pétervár (Pétervárad), és egészen le Orsováig a midőn a mezei gazdaság nékik engedi, hajókázni szoktak... A hajókázás talpakon, és úgy nevezett Sajkákon szokott történni, csaknem kétszer nagyobbakon, mint a Muhra folyón eresztetnek. A Sajkákat 300. és respective 500. mázsáig (16 800—28 000 kg) — vassal — ólommal — ritkán oltott mésszel (minthogy Várasd Vármegyei Hegyekben különös jóságút is olcsóbban lehet szerezni) — többféle fa materialékkal: ,,. . . úgy mint pallókkal, deszkákkal, léczekkel, és szőlő karókkal terhelik. Egy jókora nagy Sajkára 300. darab 1. Zoli (2,6 cm) vastagságú, 8. és 9. Zoli (21 és 24 cm) szélességű, és 2. ölly (3,8 m) hosszúságú fél dupla deszkákat is szoktak rakni. A Sajkák és talpak azon a ki kötő helyen eladattnak, mellyen a rajtok hozott kereskedési jószágokat lerakják, mivel a víz ellen való hajókázás a Sajkának széles oromzatja. és a víznek sebessége miatt nagy költség és fáradság feláldozása nélkül meg nem történhetne, azért a Sajkák két harmad rész veszteséggel mintsem azok készíttő helyeken kerültek — eladattatnak . . ." 5. A Mura A vízi-leírás e folyóval foglalkozott a legtöbbet, ezt írta le a legrészletesebben, — igaz, csak kétféle tekintetben. E fejezet kétségtelenül Póka Antal megyei mérnök szerzőségét erősíti a vízszabályozások és mederrendezések addig történt munkálatainak igen részletezett leírásával, mivel mind neki, mind hivatali elődjének — Tomasich Jánosnak — a legfontosabb munkaterülete éppen a Mura volt. Itteni ismeretei kapcsán is bőven írt az élénk kereskedelmi forgalomról, a víziút jelentőségéről. A Salzburg tartományban eredő Mura Deklesin határában érte el Zala megye területét, s a .,Mária Terézia Lineá"-nak nevezett, Magyarország és Stájerország közötti határszakasz közel 15 km-re után a harmincadvámos Ráckanizsa határában lépett be a megye belsejébe. Innen még mintegy 70 km-es kanyargós szakaszt megtéve ömlött Légrád magasságában a Drávába. Alacsony vízálláskor átlagos szélességének 60 ölet (113,8 m), az összeszűkülő kanyarulatokban 35—40 ölet (66,4—75,9 m) mértek, mélységét pedig ugyanilyen helyeken 5—7 ill. 10—12 lábnak (1,6—2,2, ill. 3,2—3,8 m) találták. Az alacsonynak