Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)

Bencze Géza: Zala megye hidrográfiai képe a reformkori vízrendezések küszöbén — egy korabeli kéziratos forrás alapján

állt a nagy, 40 öles (76 m hosszú) fahíd, a vámházzal együtt. Kehida és Balatonhídvég között: ,,... a Zalán hidak és töltés által öszvekötő általjárás nintsen, melly ezen vidéknek kereskedési közösülését nagyon akadáloztatja, és csökkenitti — a gyalog utazók általjárasára kisded hajók (laposfenekű csónakok) vágynak Bókaházánál, Zala Apáthinál, Szentgyörgy várnál és Zalavárnál..." A szabályozatlan folyó vízének mélysége erősen változó volt, de általános — a malmok, gátak környékét kivéve —, hogy Zalabértől fokozatosan mélyült a meder; így Bér körül 3—5 láb mélységet (0,9—1.5 m), Bókaházánál 9 lábat (2,8 m) és Hídvégnél már tíz lábat (3,1 m) mértek. Az adatok pontosaknak tekintendők, mivel a Zala szabályozását előkészítő 1824. és 1829. évi mérnöki felmérések eredményei. E felmérések legfontosabb adatai — a lecsapolhatóság előszámításhoz készült — az ún. esetmérések, amelyek a folyó vízszintjének esését hivatottak rögzíteni. A szabályozás és mocsárlecsapolás szempontjából ezen mérési adatok döntőek voltak, befolyásolták egy-egy mocsaras terület lecsapolhatóságát, előre számíthatták a berkek, mocsarak teljes vagy csak részleges kiszárítását. A Zalának a zalabéri malomtól Balatonhídvégig tartó 24 ezer öles (45.5 km) részén összesen 47' 1" 8"' (azaz 47 láb + 1 hüvelyk + 8 vonás) esetet, azaz 14,9 m szintkülönbséget állapítottak meg, a vízi-leírásban mindenféle — egy leendő szabályozás kimenetelére való — utalás nélkül. Annyi azonban a számításokból kitetszik, hogy a közel kereken 24 ezer öles folyószakasz felső felére esett a mért szintkülönbség közel 70 százaléka. Ez előrevetette a leendő lecsapolás majdani gyengéjét; a vizenyősebb, erősebben vízjárta folyómelléket a torkolat körüli területeken. A 45 km-es szakaszon a folyó fő- és mellékágain 12 alulcsapó vízimalom kelepelt, (a Zalacsánnyal szomszédos Mánd pusztánál lejjebb már egy sem), őrölve a Zala-mente falvainak kenyérgabonáját. De más, a gazdálkodáson kívüli haszna is volt a folyónak és a közvetlen mellékének: „... a Zala Völgynek igen sok és jó szénája vagyon, még a sássá is édeses, bőven termi, kivált a Kehidai és a Zala Apáthi berkekben a Calmus Aromaticus (fehér zászpa) név alatt esméretes orvosi növevényt. — Hala elegendő, rákja igen sok, mellyek kövérségekre és kedves ízekre nézve igen híresek — és azoknak vásárja a Bétsi Piarczra nézve Szent Györgyvárott vagyon, . . . csíkja (réti csík), vidrája elég, és a Szabari berekben őze igen sok — nádlása (nádvágása) kivált B.Hídvég körül, igen híres, és jövedelmes .. ." A leírás a többi vizeknél jóval nagyobb arányban foglalkozik a regulázás, a vízszabályozás kérdéseivel. Okai nyilvánvalóak; a munka keletkezése előtt mindössze két évvel, 1829-ben mutatták be Zalaapátiban a megyebéli földmérők — Póka Antal ós Bajomy István — az érdekelt földbirtokosoknak a Zala torkolattól Zalabérig tartó szakaszának szabályozási tervét. A vízi-leírás a szabályozási terv szempontjait is figyelembe véve a folyó gyakori árvizeinek okait öt pontban foglalta össze: a) a rekesztőgátas malmok a folyó főágán, nem pedig malomcsatornákon helyezkednek el; b) a malomhelyeket nem mérnöki felmérés eredményeként jelölték ki, így nem veszik figyelembe a vízszint esésének mértékét; c) a mellékvizek hordalékukat közvetlenül a Zalába hordják bele; d) a nagy erdőirtásokról a lepusztuló felszíni hordalék hatalmas tömeg-