Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)

Bencze Géza: Zala megye hidrográfiai képe a reformkori vízrendezések küszöbén — egy korabeli kéziratos forrás alapján

BENCZE GÉZA: ZALA MEGYE HIDROGRÁFIAI KÉPE A REFORMKORI VÍZRENDEZÉSEK KÜSZÖBÉN — EGY KORABELI KÉZIRATOS FORRÁS ALAPJÁN 1. Zala vármegye vízi leírása, 1832 A Zala megyei Levéltár feudális kori megyei közgyűlési iratanyagában őriznek egy nagy alakú, barna papírkartonba kötött irategyüttest, melynek címkéjén a következők olvashatók: „Tekintetes Nemes Zala Vármegyének Vízi Leírása. Az 1832

lí eszt. Februarius 4

ki Kis-Gyülekezet 420^ számához." — A kötet nyomtatott rovatos űrlapok kitöltésével és egybekötésével keletkezett. Megírt lapjainak száma 41, a kinyitott könyv lapjainak bal- és jobboldala alkot együttesen egy űrlapot. A rovatok fejléce nyomtatott, a szöveg írása tintával történt és minden bizonnyal egyetlen kéztől, Póka Antal megyei első földmérőtől származik. A vízi-könyvet elkészültekor egy másik, jellegében hasonló munkát összefoglaló ún. út-könyvhöz mellékelték, s a kettő adataival helyesbített megyetérképpel együtt — melynek alapadatait Tomasich János 1792-es megyetérképéről vették —• megküldték a Helytartótanácsnak. Az együttesen felküldött anyag az idők folyamán szétszóródott, nem is szólva a megyénél maradt anyagról; a vízi-leírás egy-egy példánya található az említett zalai, ill. az Országos Levéltárban, ez utóbbiban található az út-könyv egyetlen példánya, (jelzete: S 81. Vízrajzi Intézet iratai, 15. csomó, 17 a. tétel. — Zala megye vízrajzi és közlekedési leírása, 1832.), s a térképnek ugyancsak egyetlen példányát a Hadtörténeti Intézet Térképtára őrzi. A példátlan méretű rendszeres adatgyűjtést először 1823-ban rendelte el a Helytartótanács. Ekkor még csak az utak statisztikai jellegű leírását kellett elkészíteni, benne igen sok, a vizek állapotára vonatkozó adattal. A rendelkezés nyomán néhány megye (pl. Somogy) elkészítette a munkát, azonban az ország többi részein ez nem történt meg. Ezért a Helytartótanács 1832-ben megismételte rendelkezését. Az 1832-re már elkészült zalai felmérés eredménye egy többszáz oldalas út-könyv, a vízi-leírás és egy meglehetősen gyengére sikerült megyetérkép lett. A két kéziratos kötet kifogyhatatlan tárháznak, alapvető forrásnak tekinthető