Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)

Szabó Béla: Az agilisek és évszázados küzdelmük Zala megyében az adómentességért

dekelték volna, 1980-ban újra kiadták, magyar nyelven, most már HOLUB J. professzor halála után. Előadásunk első része az ő tanulmányán alapszik.

2 Országunkban közismert a kisbirtokú, úgynevezett egytelkes nemesség túlsúlya a kiváltságos osztályban a feudális kor idejében. Ezek a kúrialistának is nevezett kisnemesek rendszerint egy-egy faluközösséget, nemesi közbirtokosságot (compossessoratus) alkotnak. Kis terjedelmű, néha egy-egy telek töredék részére rúgó földbirtokaikat maguk művelik, paraszti módon élnek, életmódjuk, kultúrájuk tekintetében semmit sem különböznek a környékbeli jobbágy községek lakóitól. A társadalom másik nagy rétegét képező jobbágyok közül viszont kiemelkednek a szorgalmasabbak, ügyesebbek, vagy szerencsésebbek, s néha jelentős vagyonra is tesznek szert. Az ugyanabban a faluban, vagy egymás szomszédságában lakó kisnemesi lányok és a módosabb vagy szemrevalóbb jobbágy fiak között gyakori a házasságkötés. Ezek indítóoka a kölcsönös vonzalmon kívül elsősorban az a tény, hogy a jómódű jobbágyfi anyagilag is segíti a szegény nemesi rokonokat. Az Ugocsa megyei kisnemesi falvak életével kapcsolatban SZABÓ I. állapítja meg. hogy ,,a szegény nemesség között szép számmal éltek jobbágyrendű emberek, akik vagyoni téren nemcsak elérték a nemességet, hanem — éspedig szinte következetesen — az armálisták fölé emelkedtek."

1 Az természetes, hogy a nemes család, ha már egyszer hozzájárult a leány rokonnak ilyen házassági kapcsolatba való lépéséhez, az újdonsült vőt családjába fogadta, és ő a nemes rokonokkal együtt legtöbbször felesége nemesi birtokán együtt gazdálkodik a nemesi közbirtokosokkal és egyképpen viseli a közbirtokosságra háruló munkát és élvezi a közösség jövedelmét, Törvényhozásunk már a középkorban védelmébe vette azt a nemes lányt, aki nemtelen férfivel kötött házasságot és elrendelte, hogy az ilyen leányoknak és egyedül csak az ő számukra, természetben kell kiadni a leánynegyedet, amennyiben a házasságkötés a hozzátartozók beleegyezésével történik/' Az így nemesi tulajdonnal felruházott lányokat, sőt férjeiket és a leszármazottaikat is szabályszerűen bevezették a nemesi föld birtokába. Országosan kialakult szokás, de országos törvény alapján is tehát az ilyen kisnemesi közösségbe beházasodott jobbágyfit és utódait a compossessoratus kebelébe fogadta, családtagként bánt vele és részesítette a nemesi közösség jogaiban. Különben az a tény is erre utal, hogy ezeknek a későbbi évek folyamán ,,agilis" jelzővel illetett férfiaknak egészen a 16. századig nem is volt külön névvel megjelölt állapota. Azok a történetírók, akik a középkori társadalmi rétegek helyzetével foglalkoznak, abban általában megegyeznek, hogy a nemes famíliákba beházasodó nemtelen férfiakat és e házasságból származó utódaikat környezetük nemesnek tekintette. 2 J. HOLUB: Les „Agiles'" (Megjelent a „Revue Historique de droit français et étranger" c. folyóiratban.) Paris, 1955. 1. sz. 83—98.; HOLUB J.: Az agilisek. (A Jogtörténeti tanulmányok IV. Bp. 1980. 109—123. oldalain). A későbbiekben csak erre hivatkozom. '•SZABÓ I.: Ugocsa megye. Bp. 1936. 178. 4 1435. (II): 19—20. és 1486:26 tc.