Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)
Molnár László—Vándor László: A pákai „Várhelyi domb" területén végzett kutatásokról
kastély is, amit aztán — tekintettel a zavaros időkre — meg is erősítettek. Azt, hogy a kastélyt ki építtette nem tudjuk, csak feltételezés, hogy Szécsényi László volt. Ö lehetett, aki az erődítési munkákat is végeztette, hiszen a kastély 1431-es említésekor az ő birtoka Páka, és 1440-ben is tőle veszi el Erzsébet királyné a várat. Több említésével nem is találkozunk a várnak. A XV. század során minden bizonnyal használták. Pusztulásának időpontja — a régészeti leletek alapján — a XVI. század elejére tehető. Talán a mohácsi vész idejére. A következő két évszázad során aztán nem is hallunk róla, csupán 1719-ben említik: ,,. .. van a határban bizonyos régi kastélyhely, melyet most is Erdődi kastélynak hívnak." 29 A vártól északnyugatra egy a mocsárban mélyen bennt lévő szigetet a faluban ,.Istállódombnak" neveznek. A szigetnek a várhoz tartozását kutattuk, amikor két árokkal és egy szelvénnyel megszondáztuk (2—4. árok és 2. szelvény). A dombot a 2. árokkal északkelet—délnyugat irányban átvágtuk. Az árokban egymástól 15 méter távolságban két palánkot találtunk. A teljes kerítőfalat nem sikerült feltárnunk, de az általuk határolt területen semminemű építménynek nem akadtunk nyomára, így valószínűsíthető, hogy a szigeten a faluhoz, vagy a várhoz tartozó karám állt. A zalai középkori birtokközpontok közül — a pákai kivételével — egynek sem történt meg nnnyire részletes feltárása. A pákai „Várhelyi domb" kutatása során az a szerencsés helyzet állt elő, hogy régészeti adatokkal dokumentálhatóvá vált egy középkori birtokközpont (vár) kialakulásának folyamata. A XII—XIV. századi faluban kialakult udvarház a XIV—XV. század fordulóján vált birtokközponttá az okleveles és a régészeti adatok alapján egyaránt. Az 1405-ben mezővárosként (oppidumként) említett település legvédhetőbb pontjának teljes területét ekkor veszi birtokába a földesúr. Megszűnnek a szigeten lévő házak, és a sziget egész területét palánkfallal kerítik. A régészeti adatok alapján valószínűsíthető boronaszerkezetű udvarház — és ennek kerítőfalai — A XIV—XV. századi főuraink birtokközpontjainak építési engedélyéből jól ismert, a korszakban élő várépítési gyakorlatát tükrözi. Az „akár kőből, akár fából" formulából ez utóbbi tárult elénk a feltárás során. Sajnos a terület jelentős bolygatottsága miatt a kb. 120—130 évig fennállt „vár" részleteinek vizsgálatára nem nyílt lehetőség, a belső gazdasági egységek tisztázatlanok maradtak. Ennek ellenére a pákai várban végzett munkát az első jelentős lépésnek tekinthetjük a XV. századi zalai birtokközpontok kutatásában. 2 ' J Zm. L. Helytörténeti Lexikon cédulaanyaga (P. 107. Erdődy cs. Ser. B. fasc. sub. D. nr. 3.)
