Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)
10. Jegyzetek
322. Balaton-Szent-Györgyi Halász Czéhvel a Szent Györgyi Határban való Nyári Halászat eránt kötött Contractus, 1826. DARNAY Béla közlése, 1956. 245-252. - L. még VAJKAI Aurél, 1964. 75-76. 323. JANKÓ János, 1902. 361. 363. 324. JANKÓ János, 1902. 10. Balatonberény a gróf Hunyadiak birtoka volt. 325. L. erre vonatkozóan SÓLYMOS Ede, 1979. 156., 159. 326. TAKÁCS Lajos, 1977/B 437. - Uő. 1979. 407. 327. TAKÁCS Lajos, 1977/B 437. 328. „A rákászoknak a halászoktól való teljes különállására utal az a szerződés, amit 1811. máj. 12-én kötött az uradalom öt rákásszal."-írja TAKÁCS Lajos, 1977/B 439. - LUKÁCS Károly, 1953. 285. A rábaközi kishalászok pünkösdtől szentkirály napjáig minden nap két-két gyékény rákot adtak az uraságnak fölváltva. 329. Idézi VAJKAI Aurél, 1964. 62. - TAKÁCS Lajos, 1977/B 438. „Ismeretes, hogy a zalai rákot Bécsben jól ismerték, s „szolo -rák néven különösen jó hírnévnek örvendett. E hírnév nyilván nemcsak a jó minőségnek, hanem a megfelelő mennyiségnek is köszönhető." 330. VAJKAI Aurél, 1964. 62. - JANKÓ János, 1902. 376. 331. TAKÁCS Lajos, 1977/B 438. 332. HERMAN Ottó, 1887. I. 467-475. A Pákásztanya c. fejezetben érdekes képet rajzol a pákászok életéről. A somogyi Nagyberket is látta, és szemléletes leírást adott róla. VAJKAI Aurél ugyan kissé romantikusnak tartja a leírást, de azt elismeri, hogy a berek „még ma is sokban megsegíti a balatoni ember életét. 1964. 42. 333. VAJKAI Aurél, 1964. 60. A gyalom 200-600 méter hosszú volt. A vele való halászatot leírja JANKÓ János, 1902. 342 -244-LUKÄCS Károly, 1951. 99. 334. JANKÓ János, 1902 335. - VAJKAI Aurél, 1964. 59. 335. JANKÓ János, 1902. 322. - A kishalász átlagos felszerelését L. SÓLYMOS Ede, 1952. 119. - DIÓSZEGI Vilmos, 1950. 217. 336. JANKÓ János, 1902. 359., 360. A Balatonon kétféle vejszetípust különböztetett meg: az egyik az északi parton élt Kenésétől Balatonedericsig: egy fejből, két szárnyból és egy nyelvből állt. A másik Balatongyöröktől Keszthelyen át Kilitiig tart, ez az ún. berki forma, amelyet még két altípusra választott szét: a kancavejszére és az udvaros vejszére. 337. A madárfajokra vonatkozóan KEVE András, 1974. 117. - BRIGHT, Richard 1815. Fordítása 1970.47. 338. L. GUNDA Béla összefoglalását 1966. 136-204. 339. PÁVEL Ágoston, 1942. 141-162. 340. NAGYVÁTHY János, 1795. 230. - PÁVEL Ágoston, 1942. 151-153. Részletes leírást ad a lép készítéséről, amelyet fagyöngyből főztek olaj vagy gyanta hozzáadásával. 341. V. ö. PÁVEL Ágoston, 1942. 147-148. - A bécsi utca közismert alakja volt a fenyőmadárárus. Porcelán figuraként is megformázták. L. TASNÁDINÉ MARIK Klára, 1971. 40. ábra., 50. - GUNDA Béla, 1966. 140-141. idézi Csaplovics Jánost, aki „megemlékezik a trencséni, nyitrai, túróczi fenyőrigóárusokról, akik hurokkal, lépvesszővel összefogdosott madaraikat . . .késő ősszel és tavasszal országszerte százával széthordták. Hosszú kosarakba rakott zsákmányaikkal Bécs és Pest utcám piacain is megjelentek." 342. V. ö. TAKÁCS Lajos, 1966. 17-19. és Uő. 1978.53-55. 343. DARNAY Béla, 1956. 24^. 344. SZŰCS Sándor, 1977. 76. 345. BIRÓ József, é. n. hivatkozik Békefi Remigre a zalavári és nagyvázsonyi Neptunus oltárkövekkel kapcsolatban. 346. BIRÓ József, é. n. 10-11. „Az 1640-es éveket megelőzően még fahíd kötötte össze Komár várát (ma Kiskomárom) a mocsarak között a külvilággal." 347. Képet kaphatunk e fák értékéről, ha figyelembe vesszük a Széchenyiek somogyi eredéinek állapotát. Széchenyi Zsigmond 1759-ben a hídvégi révhez hajónak való nagy tölgyfákat kér
