Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)

7. A balatonkeresztúri uradalom üzemszervezete

tehát munkaerő bőven volt, csak a nagybirtokok nem rendelkeztek olyan tőkével, amely ezt a néptömeget el tudta volna tartani kellő munka biztosításával. (391 ) A bérmunkára kényszerülő zsellérség között - anyagi helyzetüknek megfelelően — több réteg volt, s ez munkavállalásuk formájában is megnyilvánult. A teljesen nincstelenek elszegődtek cselédnek; a házzal esetleg kevéske földdel és szőlővel rendelkezők időszakos munkákat: részes aratást, cséplést, kaszálást, és egyéb napszámot vállaltak. Mivel keresetük összefüggött az általuk végzett munka minőségével és mennyiségével, érdekükben állott annak minél gyorsabb és színvonalasabb teljesítése. Ez volt egyik ok, amiért szívesebben foglalkoztatták őket a majorságok, mint a robotosokat. Felfogadásuk másik oka - mint arról már korábban szó esett a megnövekedett mezőgazdasági termelés munkatorlódásaiból fakadó kényszerítő körülmény. Az elszegényedett zsellér-jobbágy tömegekből váltak ki az árokmetszők — közismert nevükön kubikusok — akik a 18. században kezdődő nagy lecsapolási — folyamszabályozási feladatokat, terveket megvalósították. Bár tömegesen és rendezetlenül áramlottak egyik munkahelyről a másikra, de a kontraktusokban is fellelhető ismétlődő személy- és helynevek valamilyen társulási formát már feltételeznek közöttük. A szerződéseket ugyanis általában egy-egy csoport nevében többször ugyanazok a „csoportvezetők" írták alá. Teljesítménybérben dolgoztak, munkájukat ölenként fizették. Ők képviselték a 18. századi nagybirtokon a mezőgazdasági és az ipari munkásság közötti átmeneti típust. Az előbbieknél bonyolultabb, összetettebb a nagybirtokokon megtelepedő iparosok helyzete. Noha konvenciós levelük formailag nagyjából megegyezett a cselédekével, de tartalmilag nem, mert őket képzettségüknek megfelelően kizárólag szakmájuk gyakorlására kötelezték. Egyes nagybirtokokon egész kis üzemmé növelték a sör- és pálinkafőző házakat, a téglaégetést, mészégetést, hamuzsírfőzést stb., s a termelt árukat piacon értékesítették. Ezzel megteremtették a mezőgazdasági ipari munkásság csíráját. Úgy látszik, a keresztúri uradalom megfelelőbbnek tartotta, ha nem konvenciós mestereket fogad, hanem önálló munkaeszközökkel rendelkező iparosokkal köt szerződést hosszabb időszakra vagy egy-egy feladat elvégzésére. Ilyenek voltak a kovácsok, bognárok, takácsok, vargák, gerencsérek, kőművesek stb. Sajátos helyet foglalt el köztük a molnár, akit sokoldalú képzettsége miatt az iparos rétegen belül is külön megbecsülés övezett. Mezőgazdasági igényeket kiszolgáló ipari létesítmény szakembere, akinek munkaeszköze a földesúr tulajdonában van, emiatt a molnár az ipari munkásság körébe tartozik. De a kontraktusokban szereplő molnárok bérbe vették a malmokat, így inkább az önálló vállalkozó iparosok csoportjához álltak kö-