Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)
7. A balatonkeresztúri uradalom üzemszervezete
a majorsági cselédek (béresek, kanászok, juhászok stb.) és konvenciós mesteremberek, vagy bérlők. A lakóházakon kívül itt sorakoztak a nagy gazdasági épületek: istállók, aklok, ólak, csűrök, pajták, magtárak, pincék, különféle színek stb. Bár az egyes uradalmak viszonylag távol estek egymástól és a központtól, de az igazgatási apparátus, s rajtuk keresztül a földesúr mégis jól tájékozódott a gazdaságban folyó munkákról, ezen keresztül ítélte meg a felelős tisztek aktivitását, személyét, s a fizetését is.Festetics Pál is elküldte az alkalmatlannak ítélt gazdatisztjeit. (386) Kontraktusainknak a fele az ő gazdálkodása idején íródott, s ma is megállnák helyüket, olyan pontosan, részletesen határozták meg a szerződő felek jogait és kötelezettségeit. (387) Közhivatali képzettségét birtokainak igazgatásában is érvényesítette, s bizonyára Festetics György is sokat átvett apja kezdeményezéseiből, amikor kidolgozta saját rendszerét. Az uradalmak gazdálkodása tehát központi irányelvek alapján folyt, de a teljesítmény az egyes birtokrészek gazdatisztjeinek serénységétől és rátermettségétől függött. A cél az önellátáson kívül a pénzszerzés volt, hiszen éppen ennek hiányában kényszerültek rá, hogy feudális járadékra - a robotra - építsék árutermelő gazdasági rendszerüket. Pénzhiány indokolta a konvenciós cselédek viszonylag alacsony számát is, hiszen egy-egy nagybirtokon belül a pénzbeli kiadások tetemes részét éppen a konvenciós alkalmazottak fizetése vitte el. (388) 1772-ben felmérték a keresztúri majorsághoz tartozó települések jobbágyainak, zselléreinek számát, vagyoni helyzetét. (389) A szentgyörgyi, keresztúri, főnyedi, sávolyi, tikosi és fejéregyházi parasztok az urbárium szerint egy évben tartoztak az uraságnak házuk után 135 forint füstpénzzel, 4524 nap igás-, vagy 9276 nap gyalogrobottal Ha ehhez hozzáadjuk a benificiális napszámok összegét, amelyeket a legeltetés, makkoltatás és egyéb juttatások, fejében a pénzfizetés mellett követeltek tőlük, akkor láthatjuk, hogy a bérmunka minden más formája csak kiegészítő, munkatorlódásokat áthidaló szerepet játszott a gazdaság életében. (390) Joggal fölmerül a kérdés mindenkiben: ha a keszthelyi (s ezen belül a keresztúri) uradalom a földművelését elsősorban ingyen munkával végeztette, a szerződött aratóknak részt adott, cselédeit és alkalmazottait is vegyesen fizette, javadalmait árendába adta, és minden lehetőséget megragadott, hogy pénzt szerezzen belőle, akkor hova tűnt a befolyt pénzösszeg? Az a kevés adalék, ami a kontraktusokból és az eddigi Festetics-irodalomból a keresztúri majorság árutermelésére utal, olyan csekély, hogy belőle csak néhány általános megfigyelésre telik. Tudjuk, hogy az itt termő gabonát Kanizsára s Horvátországba szállították eladásra; az állatokat Ságra
