Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)

6. Egyéb árendás haszonvételek

A kisbalatoni parasztok maguk is nekiálltak egy-egy kis terület leesapolásának, irtásának, főként a legelők és a kaszálók miatt. Dehát ezek a munkák megrekedtek, hiszen a mocsarak kiszárításához átfogó tervek, mérnöki számítások és főként rengeteg pénz kellett, mert az árokásás teljesítménybéres napszám munka volt. Tudunk ugyan arról, hogy egyes uradalmak rétjeik sáncolását robottal végeztették március—április táján a jobbágyaikkal (360), de a nagyobb vállalkozásokat csak bérmunkások alkalmazásával lehetett megoldani. Ez volt az oka a legtöbb uradalomban a lassú haladásnak. A Festeticsek maguk is átlátták, hogy a birtokaikon belül fekvő óriási mocsarak kiszárításába ölt pénz előbb-utóbb megtérül számukra szántóföld, rét és legelő formájában. Festetics Pál gróf idejében - 1777-ben - indult meg az első komoly árkolási munka a Sávoli Bozót-ban. Két keszthelyi vállalkozó (Mácsek Mihály és Miklós) szerződést kötött a keresztúri uradalommal, hogy társaikkal együtt egy két öl szélességű új árkot metszenek. Ezen kívül készítenek egy négy sukk magas töltést, és kitisztítják a régi árkot. A munkálatok folytatódtak. 1780-ban Albert Ruha és Háik Lőrinc előmunkások vezetésével ismét új árkot húztak. Szélessége két öl, mélysége a vízfolyás kívánalma szerinti. Ügy látszik, a sávolyi Bozót kiszárításához elégséges volt a két új árok és a töltés, valamint a régi árok, mert a következő években - 1782, 1784, 1790 — már csak ezek tisztítása a munkások feladata. Tudunk arról is, hogy 1781— 1782-ben és 1787—88-ban az uradalom a nyári legelőbérlet fejében a kiskomáromi és fejéregyházi kaszásokat és gyűjtőket egyenesen ide, a sávolyi Bozótba rendelte, tehát addigra a terület kaszálóvá alakult. (361 ) De nézzük tovább a leesapolás folytatását: 1779-től a Főnyed körüli vizenyők visszaszorítására összpontosította az uradalom a figyelmét s a munkákat. 1779-ben a főnyedi malom (362) alatt levő berket szelik át egy öl széles árokkal egészen a vörsi határig „amíg meczeni lehet", azaz amíg nyílt vizet nem érnek. Ugy látszik azonban, hogy az egy öl szélességű árok nem bírta levezetni kellőképpen a vizet, mert 1787-ben a vörsi árokásókkal megegyeztek az árok két, vagy ahol szükséges, három ölnyi kiszélesítésében. Ezért a földmunkáért átalányt - 50 forintot - fizettek. Külön kikötésként szerepelt, hogy a kiásott földet két sukknyira dobják el az árok szélétől. Még 1779-ben egy másik csoport hozzálátott a Főnyed-Marót-Sár közti Berekben, hogy egy öl széles, három sukk mély „határ teendő meczest" tegyen gróf Festetics Pál és B. Hunyadi birtoka között. 1781-1782ben nagy szorgalommal - s mondhatni: sietséggel - kezdték a Főnyed-Marót, Főnyed-Vörs közötti ingovány árkolását. A cél az, hogy az 1781-ben