Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)

6. Egyéb árendás haszonvételek

a balatoni halak mellett. (332) A bokorba, kompániába társult különböző számú - négy-nyolc - stb. halászegyesülések csak a jégi és nyíltvízi nagyhálós kerítő halászatban dolgoztak együtt. A minket érdeklő nyári gyúlom vagy zsákos húzőháló 40—60 -80 öles volt. Ezt a Balaton déli oldalán partra vagy lábra húzták. (333) Jankó János nyomán Vajkai Aurél is azt állítja, hogy a bokor tagjai „közösen állították elő a hálót, együtt dolgoztai;, és egyenlő mértékben osztozkodtak a hasznon. (334) A nagyhalászat után a bokor tagjai átvedlettek kishalásszá, akik egyedül, vagy két-három halásszal társultak egy-egy sajátos eszköz - mint a turbukháló - kezeléséhez. Eszközkészletükről képet kaphatunk egy - Jankó János által a 18. század végére datált - céhes halász hagyatékából, amelyben volt: egy hajó,turbukháló, öreghorog, süllőző és egyéb háló, szigonyok, varsa, - összesen 17 Ft 90 dénár értékben. (335) Bizonyosan volt még vejszéje a Balaton nádas részén, esetleg néhány szerszáma, ami a hajóhoz tartozott. A halászati irodalom - s Jankó János - bőségesen részletezi a különböző halászati eszközök használatát, erre nem térünk ki. Egyetlen „építményről kell csak néhány mondatot szólnunk, amelyet a kontraktusok hol venecznek, hol veicznek jelölnek. Ez tulajdonképpen azonos a szakirodalomban vejszének nevezett rekesztő halászeszközzel. Bár nádból való, mégsem volt olcsó, mert „28 fejhez 26 forint jó nádat kell venni" - írja Jankó János. (336) S hogy a 18. században sem kerülhetett kevesebbe, bizonyítják a szerződések ide vonatkozó részei. Megépítése pedig mindenkor sok ügyességet, szorgalmat követelt. A herényiek is erre hivatkoztak installációjukban, hogy „Munkánk sok fáratságunk heabon ne esnék.. Madarász 1780. január 13-án három Sopron megyei madarász — Boreczki József, Hibarus Márton és Takács Pál két hétig madarászhattak tizedében a keresztúri uradalom területén. A szűkszavú szerződésből vajmi keveset tudunk meg arról, hogy milyen madarak érdekelték őket, és hogyan fogták meg ezeket. A Kisbalaton és az akkor még létező Nagyberek madárvilága, háborítatlan körülmények között, bizonyosan gazdag volt. Ma, a folytonos zavarás