Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)
1. A majorsági gazdálkodás kezdetei
1. A MAJORSÁGI GAZDÁLKODÁS KEZDETEI A könyvben foglalt szerződések sokfélesége a pintérektől a cséplőkig terjed, s talán nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy kicsinyített tükörképét adják az árutermelésre törekvő 18. századi nagybirtokoknak, amelyek minden lehetőséget megragadtak, hogy pénzhez jussanak. Éppen azért, hogy a kontraktusokat értő szemmel olvashassák azok is, akik nem gazdaságtörténészek, rövid áttekintést kell nyújtanunk a 18. század agrárfejlődéséről. Ez a század rendkívül érdekes: forrongó, megújulni vágyó törekvésekkel és a törekvéseket hátráltató gazdasági nehézségekkel küzd. A Festetics-család egyike volt a 18. század azon nagybirtokosainak, amely minden erejével és minden eszközt felhasználva gyarapította családi vagyonát. Szabó Dezső, a Festetics-család történetének krónikása mondja, hogy „. . . igen hasznos dolog volna . . . megírni a Festetics-család birtokainak a történetét is és pedig nemcsak abból a szempontból, milyen módon szerezték meg azokat, hanem . . . miképpen gazdálkodtak rajtuk". (3) Kívánsága máig sem teljesült, bár Szabó Imre nagy anyagot felvonultató munkákat szentelt egy-egy részterület vizsgálatára. (4) A Festetics-család vagyonának igazi megalapozója Festetics Kristóf volt. Végrendeletében részletesen felsorolja földjeit, többek között a minket közelebbről érdeklő Balatonkeresztúrt és a hozzá közel eső falvakat, pusztákat is. (5) Fia, Pál, alig vásárolt, Festetics György a kisebb földek vétele mellett Csáktornyát és Szalkaszentmártont csatolta a birtokhoz, László gróf pedig Berzencét és Sarkadot. 1848-ban a Festetics aliódium kilenc uralomból, 63 majorból és a soproni gazdaságból állt. (6) A magasrangú hivatalnok, gr. Festetics Pál, 300 000 forint adóssággal vette át apjától az örökséget. Hivatása miatt birtokától messze élt, de a 14 év alatt, amíg kezében összpontosult a vagyon, sohasem feledkezett meg annak korszerű irányításáról. (7) Ö is, és apja is arra törekedtek, hogy minél okszerűbben gazdálkodjanak. Állandó kapcsolatot tartottak fönn egymással, s minden fontos lépést megbeszéltek sűrűn váltott leveleik segítségével. Ök már a majorsági gazdálkodás hívei, és ennek érdekében nem riadtak vissza olyan lépésektől sem, amelyek a jobbágyok határozott ellenállásába ütköztek.
