Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)

6. Egyéb árendás haszonvételek

mert bérük azonos szinten mozog: 10—18 forint. A pálinkások - mint említettem - e két hegyről már nemcsak pénzt, hanem meghatározott mennyiségű pálinkát és égetett bort is adtak az uradalom számára. (261) Ezek az arányok valószínűleg országos érvényűek lehettek, mert a keresztúri majorság változatlanul ragaszkodott hozzájuk. A számtartó megeskette a pálinkafőzőket, hogy a kialkudott szeszt kellő minőségben és hiány nélkül beszolgáltatják az uradalomnak. Mégpedig: 12 akó törköly, 10 akó szilva-, és 10 akó borsöprő után egy-egy akó pálinkát. (262) Vinculumot ritkán kötöttek ki, de akkor igen magas összeget: 20-40 forintot. A pálinkások számára az uradalom biztosította a tüzeléshez szükséges fát, a főzéshez nélkülözhetetlen vizet, s ételükhöz gyakran egy köböl búzát is adott. Ezek a kedvezmények nem minden kontraktusban szerepelnek, de szinte biztosra vehetjük, hogy a fát és a vizet mindig megadták. Ennek beszerzésére a két-három személy képtelen lett volna. Lakásukként az egyik (1788-as keresztúri) szerződésben előforduló gunyhó szolgált, ételüket is maguk főzték. Vendégfogadós „A regálék közül — ez országosan is így volt — a legtöbb bevételt a bormérés, a kocsmáitatás hozta ... Az uradalmi bormérési kiváltságot megsértők, akik pl. az engedélyezett időn túl mérték borukat vagy idegen bort árultak, a kormányzati szervek szigorával találták magukat szemben. Ebben nem volt különbség az ország különböző részein fekvő nagybirtokok között." (263) Festetics Kristóf már a 18. század első felében megkezdte a borkimérést kisajátítani. 1738-ban még egyes Zala megyei községek használatában állott a korcsmáitatás joga minden census nélkül — igaz, hogy csak „az uraság további rendelkezéséig" - másutt viszont a parasztok Szent Mihály (szeptember 29.) naptól Szent György (április 24.) napig árulhatták boraikat, azontúl ezt a földesúr gyakorolta jóval nagyobb haszonnal, hiszen tavasztól őszig a bor ára emelkedett. (264) így igyekezett értékesíteni rosszabb minőségű, külföldre el nem adható, és a jobbágyoktól úrbéri szolgáltatásként kapott borait. „A kiváló minőségű zalai borok átvételére ugyanis messze földről eljöttek a kereskedők, amelynek ára mindig a Hientzektől ... határoztatik meg, akik már szüretkor seregesen tódulnak ide." (265) Az Urbárium egységesítette a kocsmáitatás jogát: ott, ahol a jobbágyoknak volt szőlőhegyük, szeptember 29-től április 24-ig —, ahol nem volt, szep-