Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)

6. Egyéb árendás haszonvételek

A kovácsokról szóló rész befejezéseként nem hagyhatom ki Vizi József lakatos nevét, aki 1782-ben szerződött Nagytikosra. A házért, kertért, sa főnyedi Gátközben neki adott két szekér szénát termő rétért 12 forint árendát fizetett. Ezen felül semmit sem árul el róla a kontraktus. Bizonyára a kovácséhoz hasonló — ha nem is olyan széleskörű — de nála aprólékosabb, mívesebb munkák elvégzését, javítását várták tőle. Mészáros A magyarországi önálló húsipari mesterség először a 13. században jelentkezett. A mészárosság a 14. században a legerősebb, elsőként céhekbe szerveződő iparágak egyike volt. Tevékenységi körébe tartozott a vágóállat beszerzése, megölése, feldolgozása és a hús forgalomba hozása. (232) Középkori falvainknak — ha a földesúr átengedte nekik — jogukban állt többek között a kocsma és mészárszék tartása. A majorsági gazdálkodásra áttérő földesúr azonban visszavette tőlük, és a jövedelmet a maga számára hajtotta be. Azt a jobbágyot pedig, akit rajtacsíptek a titkos húsáruláson, szigorúan megbüntették. A parasztságot a legelőelvétel mellett a legérzékenyebben éppen e két haszonvételi forrástól való eltiltás érintette. (233) A földesúr azonban nagyon gyakran nem foglalkozott a mészárszék fönntartásával, hanem bérbe adta vagy egész jobbágy közösségnek, vagy egyes tehetősebb jobbágynak. (234) A Festeticsek keresztúri uradalmában is ez utóbbi megoldáshoz folyamodtak azzal a különbséggel, hogy bérlőik szinte kivétel nélkül zsidók voltak. Magáról a mesterségről annyit kell tudnunk, hogy a mészárosok elsősorban a marhavágáshoz értettek, míg a hentesek a sertés feldolgozás szakemberei voltak. Mivel falusi körülmények között a disznóvágás gyakori esemény volt, sokan értettek - kontár módon - a disznóöléshez, hentesre nem volt szükségük. A faluba telepedő húsiparos ezért egyszemélyben hentes és mészáros volt, mert csak így tudott megélni. (235) A mészárosok, hentesek nemcsak levágták és értékesítették az állatokat, hanem kereskedtek is velük. (236) A földesúr pedig figyelemmel kísérte tevékenységüket, s az árenda mértékét aszerint szabta meg. A keresztúri dominiumban öt községben működött mészárszék. Ezek közül három — a sávolyi, a fejéregyházi és a nagytikosi — inkább vegyes kereskedésnek tűnik, ahol bármivel szabadon kereskedhetett az árendátor. Többek között húst is árulhatott az érvényben levő limitáció szerint — vagy éppen a mészárszéket is használhatta, ha időnként marhát vágott. Tőlük