Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)
6. Egyéb árendás haszonvételek
Nagyváthy János javaslata szerint „a Pintérek augusztus, és septemberben abrontsokat kötés számra készítsenek, minden kötés 8. tsomóbol áll, és minden tsomó 3. szálból, az egész kötés pedig, a mint meg=faragtatik azonnal karikára is hajtatik és így a Kasznár azokat kötés számra perceptioba veszi." (209) A dunántúli hordók általában három-öt akósok voltak. Ezeket könnyebb volt szállítani, és abroncsolni is. Tulajdonképpen azért volt szüksége még az uradalomnak is a 18. század végén sok faabroncsra, mert hamar elpattantak, nem voltak hosszú életűek. (210) A konvenciós pintér dolga volt, hogy a hordók állapotát hetente többször is megvizsgálja, s cserélje a törött abroncsokat. A 18. században kezdett tért hódítani a megbízható vasabroncs, amelyet drágasága miatt az uradalom is elsősorban a szállító hordókra veretett. (211) Vannak adatok e korból arra is, hogy a jobbágyok is készítettek faabroncsot és kereskedtek vele. (212) Bognár A nagybirtokok gazdasági színvonalának emeléséhez szükség volt arra, hogy megfelelő szerszámok álljanak rendelkezésükre. A 17. század végén jelentkeztek az első igények a leghaladóbb gazdaságokban, de igazából csak a 18. század második felében jöttek rá a földesurak, hogy hagyományos eszközökkel nem léphetnek az árutermelés útjára, és produktumaik mennyisége az igyekezettől nem nő, csakis a megfelelőbb munkaeszközök és munkamódok által. Ha a földművelés 18. században használatos eszközkészletét számba vesszük, akkor azonnal kiderül, hogy 90%-a fából készült, és nem mesteremberek, hanem ún. faragó béresek csinálták. (213) Munkájukat nem szabad lebecsülnünk, hiszen még a 19. században is számítottak ilyen irányú tevékenységükre a Festeticsek is, gondoljunk csak Nagyváthy Instructioira.(214) De az ő feladatuk elsősorban a majorság mezőgazdasági munkáinak elvégzése volt, s csak emellett, maradék idejükben javították, újították a szerszámokat. Emiatt és szakképzettségük hiányossága miatt nem lehetett egy kategóriába sorolni őket a konvenciós bognármesterrel, akit csupán a szakmájához tartozó ipari munkák elvégzésére alkalmaztak. (215) (Más kérdés az, hogy esetenként egyéb munkákat is elvártak tőle, díjazásért vagy terménybeli juttatásért.) Ä 1772-1789 között tizenkilencszer kötöttek szerződest a Festeticsek