Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)

5. Állattartás

nántúlon, és Szlavóniában. A fátlan Alföldről sokszor a Felvidékre vagy a Dunántúlra hajtották a kondákat makkoltatásra. ( 129) Somogy igen gazdag volt nagy makktermő erdőségekben, ezért jelentős volt az itt makkoltatott sertések száma. Fényes Elek számítása szerint a 19. század első évtizedeiben évenként több, mint 150 000 sertést hizlaltak a somogyi erdőkben. (130) Somogyban is, Zalában is a bakonyi disznót tenyésztették. „Szine fekete, barna, szürke, fakó . . . elvétve akadt vörös, gyakori volt azonban a fehér is. . . Természetét illetőleg szilaj, külterjes viszonyokra való állat . . . jellemzi Tálasi István irodalmi adatok alapján ezt a félig vad állatfajtát. (131) A bakonyi disznó elsősorban hússertés volt. Edzett, igénytelen, kiválóan bírta a, hosszú gyaloglásokat, s megélt a közben talált mindenfajta élelemből. Ezért a rossz közlekedési viszonyok miatt egészen a 19. század közepéig volt piaca, de aztán átadta helyét a mangalicának, amely nemcsak zsír-, hanem hússertés is. (132) Az osztrák határhoz közel eső Sopronban mindig drágább volt az áru, mint az ország belső területén. Szóltunk arról, hogy az élelmes magyar kereskedők a Pesten olcsón összevásárolt állatokat Sopronban adták továbl drágábbért a nyugati kereskedőknek. A Festeticsek tudták ezt, és a Sopronhoz közel fekvő uradalmi központjukba, Ságra hajtották föl alsóbb uradalmaikból a makkon hizlalt, és a „hidasbéli" sertéseket, hízott marhákat. (133) Mint látjuk, különbséget tettek a makkon és ólban hizlalt sertések között. Ez nemcsak tartásbéli, hanem fajtabéli eltérést is jelölt, és minden bizonynyal a mangalicának, rác vagy török sertésnek nevezett állatra utal, amely a 18. század vége felé egyre sűrűbben jelent meg a tenyésztésben; Magyarországi meghonosodását a török vidékekről a nyugati piacok felé terelt, s rajtunk keresztül haladó hajtóutak és a közben történő makkoltatás segítette elő. (134) Az uradalmak viszonylag hamar felismerték ennek az új sertésnek az előnyeit, s majorságaikból kikerülő melléktermékekkel, romlott gabonaféleségekkel, de kukoricával és néha árpával is hizlalták a táplálékot jól és gyorsan hasznosító, ólakba zárt állatot. A Festetics uradalmakban eladás * előtt a makkon hízott sertéseket is egy-két hétre kukoricára fogták. Legalábbis Nagyváthy utasításaiban ez is szerepel. (135) A szemestakarmány, de főként a kukorica szerepe a sertéshízlalásban másutt is megnőtt. Pl. a Széchenyi uradalom dél-somogyi birtokain nem volt elegendő makkos erdő, ezért az ott átvonuló kondák számára nagyméretű kukoricatermesztésbe kezdtek a 18. század végén. (136)