Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)

3. A majorság munkaerői

Aratók Az aratás - különösen esős nyár idején - cseknem egybe esett a szénamunkával. Mindkét termék rendkívül fontos volt a majorsági gazdálkodás szempontjából, hiszen három legfontosabb kiviteli áruja (gabona, állat, bor) közül az.első kettőt érintette a betakarítás sikere vagy sikertelensége. Rossz idő esetén, vagy ha nem állt módjában elegendő napszámos kaszást szerezni és a robotos munkára volt utalva az uraság, elhúzódhatott mind az uradalom —, de még jobban a jobbágyság — betakarulása, s ez a gabonában akár 20—25%-os veszteséghez is vezethetett mindkét részről. Ezért mondja Nagyváthy: „sokszor megesik az, hogy a termésbéli fogyatkozást nem az Esztendőnek mostohasága okozza, hanem a Munkásoknak kevés volta."(55) Éppen emiatt a gazdaságok idejében gondoskodtak az aratókról, leginkább kora tavasszal, vagy április végén, május elején. Nagyváthy írja Instructioiban: „az Aratök számát a Gazda könnyen megtudja határozni; mert tudja hany holdból áll a Vetés, és hogy minden holdra négy Aratót kell számlálni . . ."(56) A Festeticsek gazdaságaiban ennek megfelelően fogadták az aratókat részben a közeli falvakból, de sok esetben nagyobb távolságról is. A balatonkeresztúri aratószerződéseket a Balaton másik oldalán fekvő, s Zala megyéhez tartozó községekkel: balatonedericsiekkel, zsidiekkel,ésa Somogy megyei kisgombaiakkal kötötték. (57) De tudunk arról is, hogy időnként vend, horvát aratókkal is dolgoztattak a Festeticsek, sőt, kránicokkal, akik „a Pinka völgyéből már tavasszal elindultak Sopron és Zala megyékbe, ahonnan egyes csoportok továbbmenve szénakaszálást, majd aratást vállaltak „négy vármegyében." (58) Balassa Iván történeti adatainak dátumaiból úgy látja, hogy a megállapodások megkötésének az ideje országszerte januártól júniusig tartott, Dunántúlon azonban legtöbb volt az áprilisi és májusi szerződés, mert ekkor a szegénység már élelemben szükséget szenvedett, és olcsóbban eladta munkaerejét. (59) Valószínűleg ez a szempont befolyásolta a balatonkeresztúri uradalom tisztjeit is, hiszen a kontraktusokat - egy kivételével - 1786 —89-ig május közepén vagy második felében kötötték az aratókkal, noha Nagyváthy már februárban ajánlja a munkaerő nyári biztosítását. (60) A szerződés részes munkaviszonyt rögzít, tehát aratásuk fejében a termék bizonyos - kialkudott - hányadát kapták. (61) Az általunk közölt szerződésekből azonban nem tudunk a rész mennyiségére következtetni, mert azok a vármegyei limitációra hivatkoznak, s a limitációk is időről idő-