Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)

3. A majorság munkaerői

nyos ilyen irányú törekvéseket a Festeticsek gazdálkodásában már a 18. század közepén is, a század vége felé pedig egyre inkább föllelhetünk —, hanem a földterületek növelésében. Az időnként kedvező konjunkturális igényeket kizárólag így tudták kihasználni. Mindezek ellenére s még a kedvezőtlen vámtörvényekkel is küszködve — a magyar birtokosok törekvő rétege mégiscsak megteremtette az árutermelést. Próbáljuk nyomon követni — lehetőségeinkhez képest - hogyan, milyen módszerrel és milyen munkaerővel sikerült a célul kitűzött okszerű gazdálkodást végrehajtania a Festeticseknek a 18. század második felében. 3. A MAJORSÁG MUNKAERŐI A cselédek Emlékszünk rá, hogy az 1765—66-os parasztmozgalmak a munkamegtagadással milyen károkat okoztak a Festeticseknek, emiatt Kristóf kénytelen volt majorságaiban béreseket alkalmazni, s korszerű ekéket fölállítani. Kétségtelen, hogy nemcsak az árutermelés, hanem az úrbérrendezés után beállott „szabályozott" robotmennyiség, s a parasztok ellenállása együttesen szorította rá a birtokost a majorsági cselédek számának növelésére. 1766ban Keszthelyen kb. nyolcvan, négy másik Festetics uradalomban (Balatonkeresztúron, Csurgón, Szentmiklóson, Kernenden) vagy száz konvenciós cseléd volt, és számuk egyre emelkedett . (34) A Festeticsek keszthelyi uradalmában 1795-ben a 39 068 gyalognapszámból már 11 806 napszámot, tehát az összmunkaszükségletnek 30,42%-át cselédek látták el. Ez a százalékarány azonban példátlanul magas még a 18. század végén is - írja Szántó Imre. (35) De nézzük csak, kik is voltak a cselédek; milyen volt a helyzetük az uradalom életében; hogyan fizették őket, és mivel nyújtottak többet az uradalom számára a robotoló jobbágynál? Nagyváthy meghatározása szerint olyan munkások, „kik erejeket egy bizonyos gazdaságnak bérbeadják, s ezért áltáljában fizettetnek és tápláltatnak." (36) Eladásra szoruló szabad „erejek" viszont azoknak az elszegényedett néprétegeknek - főként zselléreknek - volt, akik nem rendelkeztek megélhetésük biztosításához szükséges termelőeszközökkel. (37)