Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)

Nagy István: Nagy Ignác és az életkép

ben dolgozott. Nem tudott elzárkózni sem a romantika, sem a realizmus hatása elől. Művei ezért tükrözik azt a kettőséget. azt a kevertséget, amit a korszak más íróinál is megfigyelhetünk. Első írásai Mátray Gábor Regélőjében jelennek meg. 1834-ben még csak 24 éves, amikor nevét szárnyára kapja a hír. Ebben az évben kezdődik novellaírói működése is. Nem érzi megfelelőnek a műfajt, tehetségének nem felel meg a zárt szerkezetet követelő novella. 1843-ban három kötetbe gyűjti elbeszéléseit, és ezután csaknem kizárólag életképeket ír. Eleinte a német humorista iskola hatása alatt alkot. A borzasztó éj (1835), A selyem gomboly (1835), Honi képek (1836). Ö alapította a magyar lapok fővárosi rovatát. Először a Jelenkor „Különféle" rovata közölt tőle színes híreket a pesti és budai eseményekről. A próbálkozás jól sikerült, az újság 1838-ban Budapesti Napló címmel állandó rovatot indított. 1841-ben Budapesti élet címmel rovatot nyit az Atheneaumbnn. Zajtay álnevén. Itt máinem „újdonságokat"' közöl a fővárosi életről, hanem életképeket ír: „...Nem lesz talán érdektelen ehhelyen fölváltva, néha a lakosság külön osztályaiból egész életrendszeri vázlatot emelni ki s így lassanként a fővárosi életet változatos árnyéklataiban némileg megismertetni . . . vázlatainkban leginkább azon színeket fogjuk kiemelni, melyek az illető felekezeteken leginkább láthatók, vagyis többnyire a középúton járandunk. Tizennégy évi folytonos itt lakás és gyakori érintkezés a legkülönbözőbb osztályokkal, reményelteti velünk, hogy legalább az igazsághoz hívek fogunk maradhatni.'"

1 A magyar életképirodalom a bécsi biedermeier irodalomból meríti az ösztönzést az új műfaj : az életkép megteremtéséhez. Kezdetei a bécsi almanachirodalom mintájára alakult magyar zsebkönyv- és folyóirat-irodalomban keresendők. A bennük foglalt elbeszélések szinte észrevétlenül siklanak át romantikus elbeszélésből az életképekbe. A korabeli lapok egy-egy képet közölnek: utcai, családi, katona-, vándorszínész- vagy divat jeleneteket, és ezt kíséri a szöveg, amely leírja a képen történteket. Ilyen képmagyarázat a folyóiratoknak (Pesti Divatlap, Honderű, Életképek), majdnem mindegyik számában előfordul. Ezek a szövegek általában névtelenek. Az író igyekszik a kép hangulatát megtartva, humoros vagy elérzékenyítő hangon a jelenet magyarázatát adni, írói eszközökkel a képből kiindulva ugyanazt a témát megjeleníteni. Történetnek rendszerint nyoma sincs, de a hang, az írói modor, a kidolgozás módja kép nélkül is megértetné őket. A magyar életképirodalom kezdeti korszakában ez a módszer nagyon elterjedt. A fejlődés következő szakaszát a képek elmaradása, a szöveg fokozottabb önállósulása jelenti. Legtöbb ilyen jellegű életképet Frankenburg Adolf (1811—84) írt. Nagy Ignác az életkép humoros jellegét megtartva Frankenburg tréfás, csevegő hangját a torzhoz, a groteszkhez közelítette. Nála nem a megfigyelő áll a történet középpontjában, hanem a leírt alak a maga gyakran a naturalizmusig hűen ábrázolt genreszerűségében. Ilyen alakok gyűjteménye a jellegzetes Torzképek, és egyéb kötetbe gyűjtött életképei mellett Magyar titkok című regénye is.

5 Az életképek jellemző sajátossága kezdettől fogva az aktualitás és a tipizálás. Szinnyei Ferenc a következőkben foglalta össze az életkép lényegét: „Az 4 Idézi Szinnyei Ferenc: Novella- és regényirodalmunk a szabadságharcig II. k. Bp. 1926. 47. 5 Horvát Edith: A biedermeier életkép a német és a magyar irodalomban. Bp. 1936.