Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)

Molnár László: Adatok két zalai üveghuta történetéhez

lajdonosa Varsányi János „Körmendi Császári és Királyi Sóháznál való Cont­roller. " A huta következő említésével 1807-ben találkozunk. 1807. június 16-án kötött szerződést Pallini Inkey Imre és Varsányi János, amely szerződés 15 évre szólt, papíros pénzben fizetendő évi 3000 Ft-os bérletért. A szerződés egy erdőrészt jelölt ki a huta számára, amelyből korlátozás nélkül vághatták a fát. A bérletet fertályonként (negyedévenként 750 Ft) kellett fizetni. (Szerződés 6. pontja.) Varsányi Jánosnak társa is volt Szentgyörgyi András személyében, akire a szerződés ugyancsak kötelező érvénnyel vonatkozott. 9 A hutának önálló hamuháza volt, ahol a szükséges hamuzsírt főzték. Ezt ugyancsak a plébánia anyakönyvéből tudjuk. Alig ötévi működés után, Varsányi János 1810 novemberében bekövetkezett halálakor a huta megszűnt. Épületeit, eszközeit eladták. 10 A használható felszerelést feltehetően a közel­ben levő vétyemi üveghuta számára vásárolták meg, vagy az elköltöző üvege­sek magukkal vitték. Négy év múlva, 1815-ben új bérlője van a pusztának, aki ifj. Inkey Imré­től 12 esztendőre bérbe vette azt „ ... hasonló Öveget készítő Fabrikának fel­állítása végett". A szerződés feljogosította Simichen Antal bellovári (ma Ju­goszlávia) lakost évi ezer öl bükkfa vágására, amelynek minden öle után 2f 30x-t tartozott fizetni a földesúrnak. 11 Arról, hogy Simichen üzembe helyezte volna a hutát, nincs adatunk. Ami­kor József nádor 1820-ban összeíratta a gyárakban készített áruk minőségét, az összeírás csupán a másik hutáról, Vétyemről tesz említést. Kételkednünk kell a huta beindításában azért is, mert a szemenyei plébánia anyakönyveiben a hutáról 1811-ben, tehát Varsányi halálának évében találjuk az utolsó be­jegyzést. Ekkor a rátkai hutából származó Coecilia Hvadl kötött házasságot a vétyemi hutabeli Jacobus Holmannal. Még egyszer említik azonban a rátkai hutát; 1837-ben. Ekkor Varsányi János leányai — Karolina és Josepha — Inkey Imre ellen folytatott perének befejezéséről értesülünk. A pert a Varsányi örö­kösök nyerték, ennek ellenére hajlandók voltak egyezkedni, és meg is egyez­tek, amely szerződésben Inkey Imre 8000 váltóforint fizetésére kötelezte magát. 12 A zalai huták történetének kutatása során igyekeztünk elvégezni azok ré­gészeti kutatását is. Ezt tettük Murarátkán is, ahol az egykori huta a falutól északra 1—1,5 km-nyi távolságra található a Rátkai patak jobb partján, a nép által a mai napig „Bányai lapnak" nevezett, félszigetszerűen kinyúló föld­háton. Ezen a területen a század elején szénégetők dolgoztak, ide rakták bok­sáikat, itt éltek az égetés ideje alatt. A felszabadulás után, a földosztáskor ezt a területet is kiosztották a rá­szorulóknak. Az addig szinte bolygatatlanul hagyott területet szántani kezdték, 9 ZmL. Inkey családi iratai. Pallini Inkey Imre javainak összeírása. 1815. 10 ZmL. Jelzet nélkül Skublics Antal iratai közt. Varsányi János Pécsett — ahova üvegeladás végett utazott — halt meg 1810. november 11. (szt. Márton napja) kö­rül. 11 ZmL. Inkey család iratai. 12 ZmL. Séllyey család iratai IV. cs. Séllyey Elek hivatali iratai, Zala megyei peres és egyéb iratok 1770—1844. — A per okát nem ismerjük. Inkey a 8000 Ft-ból 5000 Ft-ot készpénzben, a fennmaradó 3000 Ft-ot hat év alatt részletekben köteles ki­fizetni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom