Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)

Molnár László: Adatok két zalai üveghuta történetéhez

lajdonosa Varsányi János „Körmendi Császári és Királyi Sóháznál való Controller. " A huta következő említésével 1807-ben találkozunk. 1807. június 16-án kötött szerződést Pallini Inkey Imre és Varsányi János, amely szerződés 15 évre szólt, papíros pénzben fizetendő évi 3000 Ft-os bérletért. A szerződés egy erdőrészt jelölt ki a huta számára, amelyből korlátozás nélkül vághatták a fát. A bérletet fertályonként (negyedévenként 750 Ft) kellett fizetni. (Szerződés 6. pontja.) Varsányi Jánosnak társa is volt Szentgyörgyi András személyében, akire a szerződés ugyancsak kötelező érvénnyel vonatkozott.

9 A hutának önálló hamuháza volt, ahol a szükséges hamuzsírt főzték. Ezt ugyancsak a plébánia anyakönyvéből tudjuk. Alig ötévi működés után, Varsányi János 1810 novemberében bekövetkezett halálakor a huta megszűnt. Épületeit, eszközeit eladták.

10 A használható felszerelést feltehetően a közelben levő vétyemi üveghuta számára vásárolták meg, vagy az elköltöző üvegesek magukkal vitték. Négy év múlva, 1815-ben új bérlője van a pusztának, aki ifj. Inkey Imrétől 12 esztendőre bérbe vette azt „ ... hasonló Öveget készítő Fabrikának felállítása végett". A szerződés feljogosította Simichen Antal bellovári (ma Jugoszlávia) lakost évi ezer öl bükkfa vágására, amelynek minden öle után 2f 30x-t tartozott fizetni a földesúrnak.

11 Arról, hogy Simichen üzembe helyezte volna a hutát, nincs adatunk. Amikor József nádor 1820-ban összeíratta a gyárakban készített áruk minőségét, az összeírás csupán a másik hutáról, Vétyemről tesz említést. Kételkednünk kell a huta beindításában azért is, mert a szemenyei plébánia anyakönyveiben a hutáról 1811-ben, tehát Varsányi halálának évében találjuk az utolsó bejegyzést. Ekkor a rátkai hutából származó Coecilia Hvadl kötött házasságot a vétyemi hutabeli Jacobus Holmannal. Még egyszer említik azonban a rátkai hutát; 1837-ben. Ekkor Varsányi János leányai — Karolina és Josepha — Inkey Imre ellen folytatott perének befejezéséről értesülünk. A pert a Varsányi örökösök nyerték, ennek ellenére hajlandók voltak egyezkedni, és meg is egyeztek, amely szerződésben Inkey Imre 8000 váltóforint fizetésére kötelezte magát.

12 A zalai huták történetének kutatása során igyekeztünk elvégezni azok régészeti kutatását is. Ezt tettük Murarátkán is, ahol az egykori huta a falutól északra 1—1,5 km-nyi távolságra található a Rátkai patak jobb partján, a nép által a mai napig „Bányai lapnak" nevezett, félszigetszerűen kinyúló földháton. Ezen a területen a század elején szénégetők dolgoztak, ide rakták boksáikat, itt éltek az égetés ideje alatt. A felszabadulás után, a földosztáskor ezt a területet is kiosztották a rászorulóknak. Az addig szinte bolygatatlanul hagyott területet szántani kezdték, 9 ZmL. Inkey családi iratai. Pallini Inkey Imre javainak összeírása. 1815. 10 ZmL. Jelzet nélkül Skublics Antal iratai közt. Varsányi János Pécsett — ahova üvegeladás végett utazott — halt meg 1810. november 11. (szt. Márton napja) körül. 11 ZmL. Inkey család iratai. 12 ZmL. Séllyey család iratai IV. cs. Séllyey Elek hivatali iratai, Zala megyei peres és egyéb iratok 1770—1844. — A per okát nem ismerjük. Inkey a 8000 Ft-ból 5000 Ft-ot készpénzben, a fennmaradó 3000 Ft-ot hat év alatt részletekben köteles kifizetni.