Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)
Bencze Géza: Zala megye közúti közlekedése a XVIII—XIX. század fordulóján
közel annyi — zömében igen jól megépített — főútvonal volt található, mint a területileg közel tízszeres nagyságú, de főútvonalakkal egész Dunántúlon leggyengébben ellátott Somogy megyében. Az útösszeírás a kereskedőutakhoz meglehetősen kevés utat, útszakaszt sorolt be. valószínűleg csak azokat, amelyeken a forgalom nagyobbik része lebonyolódott. Jelentős forgalműnak jelölte meg a Nagykanizsán át a Mura mentén haladó, majd Alsólendvától a Muraköz, Várasd, majd Stájerország felé vezető utat, a kottori rév irányából Csáktornya—Várasd felé haladót és a Délkelet-Dunántúlról és Somogyból jövő forgalom útját a Mura torkolati részénél fekvő Kakonyai-réven át, az előző úton továbbhaladva. Kisebb forgalmúak a Kanizsától észak felé tartók, bár összegezésük jelentős forgalmi irányt jelölt ki. Az 1784-et megelőző évek útjavítási összeírásai ugyan még több kisebb kereskedőutat soroltak fel, azok forgalma a fentiek mellett elenyésző lehetett (itt kell megjegyezni, hogy a postautak — mint már említettem — esetenként igen forgalmas kereskedőutak is voltak egyben). A megyében adott, lényegében három főirány létét más adatokkal is bizonyítani tudjuk; az 1779—1784 közötti évekből rendelkezünk a vizsgált területre vonatkozó út-, híd- és révátkelöhelyek vámbevételi adataival, s ezek alapján is megrajzolhatók legforgalmasabb útjaink. A forgalom nagyságrendjére csak becslésre vállalkozhatunk és megközelítő értékekkel szolgálhatunk. Kiindulva abból, hogy a vámbevételi adatok valósak, akkor a következő áthaladó, ill. a helységbe irányuló külső, azaz vámra kötelezett forgalomról beszélhetünk: 9 Alsólendva 2180 kocsi/év, Légrád 1676, Nedelic 1452, Perlak 1336, Nagykanizsa 1120, Dobronak 1112. Kottori 1052, Muraszerdahely 1040. A leisorolás még hosszasan folytatható, hiszen még 11 helység szerepel az 500 kocsi/év nagyságrend felett. (A forgalmi kapcsolatokra, a főbb irányaira, de elsősorban a forgalom nagyságára itt csak becslésekbe bocsátkozhatunk.) A század végén megjelenő két részletes zalai megyetérkép sok esetben már más, bonyolultabb szerkezetű kereskedőúthálózatot mutat. A korábbi kereskedőutak gerincet képeznek, amelyekhez mintegy szárnyvonalakként kapcsolódnak a minden bizonnyal elsősorban belső, vagy rövidebb szállítási távú kereskedelmi forgalmat lebonyolító utak. * * A XVIII—XIX. század fordulója körüli időszakban vizsgált területünkön mintegy tíz forgalmas útvonalat, utat találhatunk, noha az úttabella mintegy 21 „jegyzett"' utat sorolt fel. Ezen utak kiépítettsége eléggé alacsony szintűnek tartható. Igaz, a századforduló előtt az ország sem sok kiépített és kövezett utat mondhatott magáénak. A forgalom növekedése megkövetelte már a ki_ épített és szilárd építőanyagú utakat, melyekhez az építőanyagot területünkön a Dráva és a Mura melléke, a Keszthelyi-hegység szolgáltathatott. Zala előnyben volt ennek következtében a szomszédos Somoggyal szemben, ahol ekkor mindössze három jelentős forgalmú utat írtak össze. Somogy, hogy az összes környező megyéhez viszonyított hátrányát csökkentse, elhatározta a kelet felől jövő és Nagykanizsán át nyugat felé tartó ún. drávamelléki út lehetZmL. Közgyűlési iratokhoz évente mellékelt vámbevételi jegyzék.