Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)

Turbuly Éva: A zalavári apátság

7. számú táblázat: A természetbeni juttatások értéke forintban Alkalmazott Természetbe ni juttatások értéke Ft-ban Ossz. SO faggyú hús hal lőszer bocskor 1 jegyző 12 16 17 7 52 1 sáfár 5 4 10 19 1 vadász 1 5 30 36 1 kertész 1 8 9 4 tiszttartó 5 11 Ifi 1 tehenész 1 3 4 1 csordás 1 2 3 5 1 orgonista 3 11 14 1 iskolamester 1 3 4 12 összesen 30 20 70 7 30 3 160 A kiadások több, mint fele az alkalmozottak fizetésére ment. Számuk nagy volt, de többségük belső alkalmazottként az udvartartást látta el. Fizetésük jelentős részét adták a természetbeni járandóságok, a só, hús, faggyú. Ezek egy részét az apátság maga is a piacról, vagy a kereskedőktől szerezte be. A kiadások hatodát adták ki gazdasági célokra, mesterembereknek, kereskedőknek, Ugyanennyi fogyott el élelemre is. Feltűnő, hogy az igen jelentékeny saját bortermelés mellett tekintélyes összeg fogyott italra, feltehetően szintén borra. Valószínűleg jobb minőségű fajborokra költöttek el 171 forintot. Befektetésnek, gazdasági kezdeményezésnek nyomát sem látni. igaz. a pénzhiány ezt nem is tette volna lehetővé. A kiadások egésze a kialakult „gépezet" fenntartását, az alkalmazottak fizetését és a szerzetesek fogyasztását fedezte. Látható, a fizetések nem kis részét adták a természetbeni járandóságok, a hús. faggyú, amelyek közül az utóbbi kettőt az apátság maga is a piacról szerezte be. A bevallás alapján megállapítható, hogy ebben az időszakban az apátság teljes mértékben Göttweignek alárendelt, anyagilag sem független. Bár a bevallás nem tünteti fel. a monostornak csaknem fél évszázad után először volt külön apátja. Ez azt jelenti, a zalavári apát tisztét ténylegesen elválasztották az anya-apátságtól. Göttweigi, de a javadalomban ténylegesen ülő, némi önállósággal is bíró szerzetes került a monostor élére. A jelenlevő 5 szerzetes a gondnoki és a hiteleshelyi teendőket látta el. A kisegítő és gazdasági személyzet meglehetősen nagyszámú volt, amely a bevallás szerint a fenntartással együtt normális körülmények között is felélte a jövedelem zömét. Arról, hogy élelmiszert, gabonát, vajat, állatokat szállítanának Göttweigbe. a bevallás nem szólt, korábbi forrás azonban van róla. Pénzküldésről ebben az időben — márcsak a tűzvész miatt is — szó sem lehetett, később azonban nemcsak a kölcsönöket fizették vissza, hanem jelentős összegek vándoroltak ki. A zalavári növendékek taníttatására évi 300, majd 1000 Ft, földesúri járandóságként évi 300 Ft. A külön zalavári apátok halála után Göttweig azon a címen, hogy azok befektetett dopositumai is az anya-apátságot illetik meg. szinte „kifosztották" a monostort. A gazdasági ügyintézők legalábbis egy részének (felsőbb szinten talán