Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)

Guzsik Tamás — Fehérváry Rudolf: Eltűntnek hitt pálos kolostorhelyek Zala megyében

ill. fal-hely már nem ismerhető fel. A kultúrréteg határa kinyúlik a mezőt északról határoló dűlőútig (annak szelvényében még gyűjthető cserépanyag), de azon túl nem terjed: a szomszédos kukoricaföldön még szántás után sincs semilyen törmelék. A kolostorhelytől nyugatra, az É—D-i irányú patakmeder kiszélesedik: a hagyomány szerint ez a halastó. A kolostortól északra, egy kis platón kovácsműhelyt tudnak. Itt a felszínen semmilyen kultúrnyom nem mutatkozik. A további kutatás még két — Örményessel kapcsolatos — kérdést vet fel. Mindkettőre — Vándor László véleménye alapján —• dr. Degré Alajos kandidátus hívta fel a figyelmünket/'

1 A zalaszentgróti r. k. templom bejáratánál, a sárkaparó rács alatt egy gótikus sírkő fekszik (tanulmányoznatatlan, teljesen lepusztult). Ez a korábbi feljegyzések alapján Kanizsai Miklós tárnokmester síremlékével azonosítható. A hagyomány szerint a kisszentgróti ferencesek romjai közül származik. Nevezett kutatók véleménye szerint azonban a sírkő Örményesről származhat, ugyanis a Kanizsai család Örményes kegyura volt, de soha nem bírta a kisszentgróti ferencesek kegyuraságát. A zalaegerszegi Göcsej Múzeum kőraktárába — Szentmihályi Imre múzeumigazgató jóvoltából — több örményesi kő került. Ezek feldolgozása még nem történt meg. Egy darab azonban figyelmet érdemel: XIV. század elejédre (!) datálható, rézsüs-bélletes fél-ablakkeret alsó sarokeleme. Mindkét oldalon pálcákkal és hornyokkal tagolt béllet, alul tagozat nélküli ferde rézsüvei. Mérete és béllet-kialakítása megegyezik az említett, örvényesi sertésólban befalazott ablakkeret-elemmel. Az enyerei kolostort 1339-ben alapították (Enyerei) Imre-fia Tamás és János, valamint András-fia Péter helyi nemesek, amikor az általuk épített, Sz. Mária tiszteletére szentelt kápolnát — türjei premontrei konvent előtt — a pálos rendnek adták.'

1

'

2 A kolostor 1514-ig több föld- és malomadománnyal gazdagodott,''

3 1405-től kegyura a Kanizsai család volt. Először 1543-ban, Siklós elfoglalása után dúlták fel a törökök,

44 de a jelek szerint a kolostor részlegesen tovább is működött. Az 1750-es birtokösszeírásból kiderül, hogy a XVI —XVII. sz. fordulóján az akkor már elhagyott örményesi kolostor birtokait átmenetileg is a rend kezelte/'

5 s ezekre a későbbiekben is ilyen címen tartott igényt/

6 A kolostor helye a mai Öhid községtől nyugatra, a szőlőhegyen, a mai kút és emlékkereszt közelében volt — helye pontosan nem azonosítható. Már a múlt század kutatója, Pesty Frigyes is csak „mélyen kiásott gödröket és elszórt kődarabokat"

47 talált. Századunkban, 1939-ben (Nagy L.), ill. 1966-ban '•'Dr. Degré Alajos levélbeli, Vándor László szóbeli információiért e helyen is köszönetet mondunk! 42 Vitae Fratrum, cap. XXIII.; ill. Rupp, I. 1870. 289. p. •"Inventarium, 39—40. pp. w Kisbán, I. 1938. 171. p. 45 Elenchus, 499—515. pp. 46 AP fasc. 326. fol. 226—234. no. 64. ill. AP fasc 764. fol. 166, 167. "Pesty Frigyes: Kéziratos helységnévtár, 1864. (OSzK. Fol. Hung. 1114 60).