Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)

Guzsik Tamás — Fehérváry Rudolf: Eltűntnek hitt pálos kolostorhelyek Zala megyében

mind a korai elterjedés folyamata a kiválasztott emlékek tükrében ugyanazt mutatja, mint a teljes emlékanyag alapján megállapítható fejlődés. Valamennyi topográfiai munka központi problémája a lehatárolás: a vizsgált terület megválasztása. Magának a topográfiai módszernek a hatékonysága, létjogosultsága múlik azon, hogy milyen szempontok szerint kerül kijelölésre a terület. A leggyakoribb a közigazgatási határok szerinti csoportosítás — minden előnyével és hátrányával. Ezek — bár történetileg nagyjából állandók lehetnek — soha nem fedik teljesen a lehatárolás egyéb (természetföldrajzi, gazdasági, etnikai, stb.) szempontjait. S a közigazgatási határok sem teljesen állandóak, változásukat különféle korokban más-más szempontok befolyásolták. De legalább ennyire nem egyértelmű az egyházmegyei beosztás sem. Igaz, hogy — egyházi műemlékekről lévén szó — az adott egyházmegyén be_ lüli regionális szempontokat kellene szem előtt tartani. De ezek legtöbbször túl nőnek az adminisztratív határokon. Különösen akkor, ha az adott egyházmegye mérete ill. területi elrendezése olyan, hogy sem a közigazgatási, sem a természet- és gazdaságföldrajzi határokkal nincs összhangban. S maga az egyházmegyei beosztás, annak néhány részlete is jelentősen változott a történelem folyamán.

3 A fenti fenntartások vizsgált területünkre is vonatkoznak. Zala megye határa — bár a középkor folyamán nagyjából egységes volt — az utóbbi évtizedekben többször is jelentősen változott. Ugyanígy változott mind a középkor, mind az újabb kor folyamán az egyházmegyei beosztás is (pl. a szombathelyi egyházmegye létrehozása, 1777.). A pálos rend kialakulása, középkori történetének első — és talán legfontosabb — fázisa szorosan kötődik a veszprémi egyházmegyéhez. A XI—XII. században már létezett remeteközösségek első szervezett megnyilvánulása Bertalan pécsi püspök ürögi remeteközössége (1225) volt, a Szent Jakab hegyen/' Özséb esztergomi kanonok a Pilis remetéiből szervezte meg — később renddé érő — első közösségét.

5 Bár Özséb maga — korábban — az esztergomi székeskáptalan tagja volt, az általa létrehozott első keresztúri kolostor (=Insula Pielőször felmerült a. remeteközösségek renddé szervezésének a gondolata, s eblup) a veszprémi egyházmegye területére esett.

ü Amikor tehát — 1262-ben — először felmerült a remeteközösségek renddé szervezésének a gondolata, s ebben az ügyben Özséb Rómához fordult, a közösségek felülvizsgálatával, ill. a követendő regula kialakításával az egyházmegyeileg illetékes veszprémi püspököt bízta meg IV. Orbán pápa.

7 Az ágostoni regula megszerzése szempontjából végül is eredménytelen 1263-as vizitáció dokumentuma több okból is tanulsá•"'Dr. Guzsik Tamás: Topográfiai problémák a magyar középkori építészet kutatásának alakulásában. BME Fiatal oktatók és kutatók tudományos fóruma, 1978. (Bp. Műszaki Egyetem soksz.) 87—95. pp. 1 Mályusz Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon, Bp. 1971. (Továbbiakban: Mályusz, 1971.), 257—258. pp. 5 Török. 1977. 10—11. pp. «DAP II. 400. p. 7 Gutheil Jenő: Az Árpád-kori Veszprém, Veszprém, 1977. 299. p.; ill. Mályusz, 1971. 258. p.