Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)

Gyimesi Endre: Vázlat Kamondy László írói pályájáról

vacsorája című ciklusának kilenc novellája készül el, de ezek az írások sem jelentősek. Mindinkább úrrá lesz rajta az elkeseredés — fokozza ezt az a tudat, hogy betegségét ráknak hiszi —, s egyre többet foglalkoztatja az öngyilkosság gondolata.'

11 Elkeseredésében egyre többet iszik, önmagát okolja írói elszürküléséért: jelentéktelennek ítéli meg egész írói munkásságát. Rövid idővel Szerelmes házastársak című új kötete kéziratának átjavítása után,

02 1 9 7 2. október 23-án öngyilkos lett. Hogy megállítható folyamat volt-e Kamondy alkotóerejének csökkenése, avagy sem, ma már nem eldönthető. Öngyilkossága azt bizonyítja, hogy ő maga már feladta a harcot. írásaiban annyiszor megcsodált önfegyelme megbomlott — s úgy érezte, többé már nem képes jelentős tettekre. Ö, aki abban az időben írta legcsodálatosabb elbeszéléseit, amikor szinte mindenki más bizonytalankodott, vagy hallgatott —, a hatvanas évek végére veszítette el író hitét, biztonságát. Nem volt végzetesen pesszimista. Mindig keményen fellépett, ha valahol tisztességtelenséget tapasztalt. Csak becsületes eszközökkel küzdött, s ez utolsó energiáit is felemésztette. De nem hagyott üres tarisznyát az utána indulókra. Eltanulták tőle, hogyan kell szépen, bátran és tisztán írni. Neve sem merülhet a feledés homályába, mert (Végh Antal szavaival élve): „Itt hagytad köztünk a jobbik magad, itt vannak a novelláid, a regényed és itt vagy még a tiszta, kemény, konok vitáiddal is."

63 ENDRE GYIMESI: Lebensskizze über die schriftstellerische Laufbahn von László Kamondy Zusammenfassung Nach dem Parteibeschluß im Juni 1953 — welcher auf die im Laufe der sozialistischen Entwicklung verübten Verzerrungen hinwies — erscheinen eine überraschend begabte junge Prosaschriftstellergruppe in der ungarischen Literatur. Einer der begabtesten Mitglieder dieser jungen Schriftstellergeneration, — die von ihrer gemeinsam publizierten Anthologie den Namen „Menschenweihe" erhielt, war der im Komitat Zala geborene László Kamondy. Mit seiner in der Zeitschrift „Csillag" (Stern) in 1954 publizierten Novelle „Raufer" brach er fast in den Mittelpunkt des literarischen Lebens ein. Und mit seinem in 1957 erschienenen Novollenband „Schwarze Tauben" hob er sich schon unter die Besten der zeitgenössischen Prosaliteratur. Seine Werke werden von einer kühnen Intonation, von analysierender Untersuchung, van außerordentlicher Bewußtheit, von großed dramatischen EmpSúlyos depresszióról árulkodnak utolsó levelei és feljegyzései is. ,;2 A Szerelmes házastársak Kamondy régebbi kötetei kapcsán már ismertetett öt kisregényt tartalmaz. A kötéltáncos mutatványa más címen már a Fekete galambokban, az Apostolok utóda önálló kötetben, az Ádám apja és a Körözés egy csütörtök körül az „Ádám apja" című kötetben már megjelent. A Sínek véget érnek című kisregény témája egy nyűggé vált házasság felbomlása, s egy új szerelem kibontakozása. 03 Végh Antal levele Kamondy Lászlóhoz. (Üj Forrás, 1972. 3. sz. 145. p.) További nekrológok: Élet és Irodalom, 1972. 44. sz. 2. p. (Cseres Tibor) Kortárs, 1973. 2. sz. 360. p. (Szakonyi Károly); Üj írás, 1973. 1. sz. 93—96. p. stb.