Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)
Gyimesi Endre: Vázlat Kamondy László írói pályájáról
tartás. Kamondy erőteljesen formálja anyagát — a konfliktust a megszokott, kihűlt családi élet és a szerelem tiszta szabadsága között végigviszi a tragikus befejezésig. A könyv a felsorolt erények ellenére sem éri el Kamondy előző köteteinek színvonalát. Az írások között több szürkére sikerült. A lélektani folyamatok ábrázolása túlsúlyba kerül a megfigyeléssel szemben. E kötet kapcsán hívja fel Juhász Béla is Kamondy figyelmét arra a veszélyre, hogy a túlzottan pszichológiai ábrázolásmód beszűküléssel fenyegeti írói világát. 52 Felhívja a figyelmét arra is, hogy írói rangja alapján a könnyebb feladatok helyett, inkább a nagyobb jelentőségű, korszakos mondanivalókra kellene koncentrálnia. Sajnos, a következő évben (1969-ben) megjelenő új kötete, a Feltételes vallomás sem győz meg bennünket arról, hogy Kamondy magához tért válságából. Továbbra is rendelkezik a kifejezés minden olyan eszközével, amelyekkel a kortárs irodalom élvonalába jutott; s tizenkét új novellájában a tőle megszokott módon sokrétű, s gazdag világot teremt. Továbbra is az aktuális kérdések foglalkoztatják, s az ars poétikája sem változott meg. amelyet ő maga a következőképpen foglalt össze: „Embernek születtem, születünk, és ez a meg nem szakadó folytonosság arra kötelez bennünket, hogy legyünk kényesek továbbra is eddig kivívott szabadságunkra — legalább akkora szenvedéllyel és érzékenységgel embertársainkéra, mint a magunkéra!" 53 Ez a szándék továbbra is érződik műveiben, de egyre inkább elveszik az egyéni konfliktusok ábrázolásában. Míg korai írásaiban a kisemberek sorsa mögött ott lüktetett a történelem —, s még az Adám apja kötet legjobb egyéni drámáit a mélyükön meghúzódó társadalmi háttér izgalmassá, közérdekűvé tette — a Feltételes vallomásban tetten érhető kiábrándultság, s privatizálás megrekesztette írói fejlődését. Témavilágát önmaga szűkíti le. A kötet novelláinak többségéből hiányzik az a plusz (ami a novella egyik lényege), hogy cseppben mutassa be a tengert. Miniatűrjeiben is csak jelzi a problémákat, de feldolgozásukra, kibontásukra nem vállalkozik. Novellái szépek, érdekesek, de eléggé jelentéktelenek. Kivétel csupán A harmadik angyal jelentése és a Páva a körtefán. Az előbbi a kötet kiemelkedően legjobb írása. A cselekmény egy pesti játszótéren bonyolódik, ahonnan egy erőszakos, ostoba szülő a rendőrséggel vitet el néhány hosszú hajú fiút, akik békésen játszanak az apró gyermekekkel. Az igazságérzetükben megsértett fiatalok kiszabadulásuk után elkeseredett pusztításba fognak. A novellát mély gondolatisága, s ügyesen tágra nyitott társadalmi háttere a legjobb Kamondy-írások közé emeli. A népi ihletésű Páva a körtefán című alkotás pedig érzelmi tartalmával és költői hangvételével szervesen illeszkedik a Hazatérő garabonciással fémjelezhető, lírai ihletésű Kamondy novellák sorába. A kötet azonban egészében csalódást okoz. Az 1970-es év sem múlik el Kamondy-kötet nélkül. Kancsal tündér címmel gyűjtötte össze novellaírói munkásságának legjobb darabjait. Egyik kritikusa, Földes Anna találóan egyszemélyes antológiának nevezi a kötetet. 5 " 1 így együtt látva Kamondy novelláinak legjavát, még egyértelműbb a kép: Kamondy László "'-Juhász Béla: A politikától a szerelemig = Juhász Béla: Irodalom és valóság, Bp. 1977. Szépirod. K. 292. p. 63 Látogatóban, i. m. 403. p. "Földes Anna: (Élet és Irodalom, 1970. 30. szám, 11. p.).
