Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)

Gyimesi Endre: Vázlat Kamondy László írói pályájáról

Drámái következetesen végigvitt kísérletek a hatvanas évek erkölcsi és társadalmi problémáinak feltérképezésére. Kamondy hajlíihatatlan erkölcsi normákkal rendelkező ember, aki olyan általános igazság után kutat, amely a hétköznapok emberének életéig is eljut és érvényesül. Tiszta emberi kapcsolatokra vágyódik, műveiben és magánéletében egyaránt. Drámái többségében az új erkölcs jelentkezését a nemzedékek összecsapásai kapcsán vizsgálja. Bár — főleg írói működésének első időszakában — prózai műveire az erőteljes drámai töltés jellemző, ugyanezt drámáiban nem tudja megismételni. Hiányzik belőlük a tömörség, gyakran indokolatlan kitérőket tesz. Érzékeny intellektusú, tétova fiú Kamondy első drámájának, az Elvadult báránynak a főhőse/'

0 Előítéletektől mentesen, tiszta érzésektől vezéreltetve próbál menekülni szülei otthonából, az őt körülvevő hazug légkörből. A körülmények és főleg saját határozatlansága megakadályozzák eszméi megvalósítását. Az író kérdésfelvetése nagyon őszinte és érdekes; válaszai azonban tétovák, hiányérzetet hagynak az olvasóban. A mellékszereplők ábrázolása felületes; nincs karakterük, csak az írói elgondolás hordozói. Ezt az első kísérletet —, amelyet Kamondy egyik kritikusa a benne rejlő szemléleti bizonytalanságok miatt jellegzetesen átmeneti alkotásnak nevez''

1 — követi a Lány. az aszfalton című drámája.'

1- Itt már a párbeszédek pergőbbek, a szereplőkről is többet tudunk meg. Aktuális társadalmi problémát tárgyal —, a közösségi élet és az egyéni önzés konfliktusát •—, a megoldás azonban dramaturgiailag még most sem teljesen hiteles. A cselekmény —, mely felvonások helyett képekre tagolódik — túlzottan szerteágazó, ez a feszültségteremtés rovására megy/'

3 Kamondy legjobban sikerült drámája a Vád és varázslat. A mű 1961-ben íródott, a Madách Színház mutatta be 1963-ban. A bemutató elé Kamondy ezt írja: „Azt remélem, hogy Vád és varázslat című drámámban számos írókollégámmal együtt — nekem is sikerül elkerülnöm az illuzionizmus és a szkepticizmus süppedékes ingoványait, azt remélem, hogy úgy írtam a szerelemről, hogy azon nemcsak a kispolgári happy end érzelmes kedvelői, de azok a cinikus né>zők is elgondolkodnak, akik leghatalmasabb emberi szenvedélyüket, a szerelmet izgalmas „pótléknak", színpadi illusztrációnak tekintik csupán . . . Az olyan mű, amely nem válik tetté —, legyen bármekkora sikere — a születése pillanatában jegyese az enyészetnek. Ez az én mércém, ilyen szigorú szeretnék lenni magamhoz. S ezt a szigorúságot kérem azoktól is, akik . . . elmennek a Vád és varázslat előadásaira."'

14 A művet a kritika elismeréssel fogadja, de szinte valamennyi bíráló szigorúan rámutat a darab gyenge pontjaira is. A történet egyszerű: Csák Zoltán m

A dráma 1955—1961 között íródott. 41

Majoros József: Kamondy László: Vád és varázslat. Forrás, 1974. 10. szám, 95— 96. p. 43 A mű 1959 és 1963 között keletkezett. Első változata a Kortársban jelent meg (1961. 5. sz.) Szerelmesek fája címmel. Lesújtóbb a véleménye erről a drámáról B. Nagy Lászlónak („Az első fecske". Kamondy Lászlóról. Új írás, 1973. 1. sz. 93—96. p.), aki szerint a Lány az aszfalton nem más, mint a korabeli Illés Endre drámák halvány mása. Én ezt az állítást, s a sematizmus vádját kissé erősnek tartom! '•''Pesti Műsor, 1963. 6. szám. 10. p.