Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)

Gyimesi Endre: Vázlat Kamondy László írói pályájáról

a spontán elbeszélő hang és a szemléletes megjelenítő erő." Amikor ezeket a széthúzó irányzatait összegezni tudja, akkor születnek legjobb elbeszélései. Nagy érdeklődéssel és szeretettel fordul a kisemberek sorsa felé. —, s a hétköznapi élet drámai szituációiba helyezve vizsgálja viselkedésüket. Stílusa gazdag, szereti a hasonlatokat és a metaforákat.

12 A Fekete galambok című kötet egészére jellemző a témaválasztás sokszínűsége. Tudatosan váltogatja a témákat és hangnemeket. Célja —, s emiatt van ez a kísérletezés — a számára legmegfelelőbb írói hang megkeresése. Távol áll a megszokott sablonok felhasználásától. Sikerének titka az, hogy az általa előállított kísérleti helyzetekből általános érvényű igazságokat vezet le. Minden érdekli: a parasztság helyzete (Találkozás), a városlakók élete (Verekedők, Az utolsó játszma), a háborús világ áldozatai (Ma született). Első novellái csordultig telítettek érzelemmel. (Elment messzire, Ma született). Ábrázolásmódját egyik kritikusa, B. Nagy László Flauberthez hasonlítja.

13 A kötet legjelentékenyebb novelláiban (Az utolsó játszma, Fadöntés, Fekete galambok) a szerző antifasiszta mondanivalóját foglalja össze. A Fadöntés azt meséli el, hogy a második világháború idején néhány pályamunkás hogyan tartóztat fel ötletesen egy katonai szerelvényt. Ebben a novellában Kamondy abban alkot nagyot, ahogy megmutatja: a nagy drámai indulatok hogyan állnak össze, a lélektani folyamatok apró mozaikkockáiból. A kötet kétségtelen legkiemelkedőbb alkotása Az utolsó játszma című elbeszélés. Az író egyik kritikusa ezt a novellát Kamondy eddigi pályája egyfajta szintézisének: a szemléleti és művészi erők, az alkotói lélekállapot első igazi összpontosításának nevezi.

M S valóban, ebben az önéletrajzi fogantatású írásban Kamondy tehetsége, emberábrázoló ereje nagyszerű egységet alkot mondanivalójával. A háború alatt játszódó történet látszólag csak egy német őrnagy és egy fiatal magyar fiú pingpong mérkőzését beszéli el; a levegőben, s a mérkőzést figyelő különböző típusú és társadalmi rétegű emberek arcán ott remeg a megszállók és megalázottak közötti ellentét feszültsége. Az író szenvtelen mondatai közé, szinte észrevétlenül lopakodik be az egyértelmű antifasiszta állásfoglalás. A remekül szerkesztett elbeszélés fő erénye: a sokféle mellékszereplő eltérő érzelmeinek, indulatainak megkapó ábrázolása. A mindvégig feszült és drámai novellát kiegyensúlyozott belső harmónia jellemzi. Ez a csendes, belső harmónia látszik megtörni a kötet utolsó elbeszéléseiben. Az 1955 után — részben a történelmi események hatása alatt — született novellái borús hangvételűek, témái is elkomorulnak. Ezt jelzi a kötet címadó elbeszélése, a Fekete galambok is. A cselekmény feloldhatatlan családi konfliktust tár elénk (a háborúból hazatért, halottnak hitt fiú feleségét időközben elveszi az öccse), mindezt fokozott művészi erővel és sötét színekkel ábrázolja. Az egész mű balladai hangvételű és mélységesen pesszimista; Kamondy világképének elsötétedését mutatja.

1

"' Ha lehet, még egyértelműbben vall írói szemléle11 Itt elsősorban a kezdő novellákra (Fadöntés, Elment messzire, Találkozás) gondolok. A megszemélyesítések használatára a Fadöntés a legjobb példa. 12 Lásd: Találkozás, Fadöntés. 1:5 B. Nagy László: „az első fecske". Üj Írás, 1973. 1. szám. 93—96. p. 1/1 Fenyő István: Üj arcok — új utak. Bp. 1961. Szépirod. K. 125. p. 1;> Ugyanez figyelhető meg kortársai, Sánta Ferenc és a szintén zalai Szabó István műveinél.