Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)

Gyimesi Endre: Vázlat Kamondy László írói pályájáról

jelentkezett először. Rövid tanulmányom célja, e tragikus körülmények között, fiatalon elhunyt, nagyon tehetséges, zalai származású író pályaképének vázlatos megrajzolása. Az indulás Kamondy László (eredeti nevén Tóth László) 1928. november 27-én született Balatonmagyaródon, Zala megyében. Gyermekkori élményei és kiterjedt rokonsága is ide kötik, bár ő maga már tízéves korában elkerült szülőfalujából/

1 Rokonságában a legkülönbözőbb foglalkozású emberek találhatók — a tsz-elnöktől a csordásig —, családjának helye a falusi hierarchiában apja postamesteri foglalkozása miatt, mégis az értelmiségiek között van. A fiatal Kamondy így azt a társadalmi réteget is ismerte, amelyet az egyik önéletrajzi tárgyú novellájában, a nagy sikert aratott Az utolsó játszma-han megfestett: a plébánosok és kúriai bírók világát. Az elemi iskola négy osztályát Balatonmagyaródon végzi el, kitűnő eredménnyel. Ezután —, mivel édesapját Budapestre helyezik — a Toldy reálgimnáziumba kerül, majd rövidesen a család Lévára költözik. Három évig, 17 éves koráig jár itt iskolába, de a várossal nem tud megbarátkozni. A második világháborút kamaszfejjel éli át, s többször kerül halálos veszedelembe.

6 A halállal való találkozás mély nyomot hagy benne, ennek tulajdonítható, hogy már korai műveitől kezdve (Elment messzire, Fadöntés, Az utolsó játszma stb.) nemzedéktársainál gyakrabban szól háborús témákról. Léva után a család átmenetileg Esztergomba, majd véglegesen Tatára költözik. Itt érettségizik 1947-ben, majd még ugyanebben az évben felvételt nyer a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar—történelem szakára. Első írásai egyetemista korában, a negyvenes évek végén jelennek meg szétszórtan különböző sajtóorgánumokban. A korszak egyik reprezentáns folyóiratában, a Csillagban, 1950-ben jelenik meg először írása, a Beszélgetés.

7 Ez az életkép még mai szemmel is figyelemreméltó. Kamondy magabiztosan formálja anyagát; kész íróként lép közönsége elé. Fekete galambok Az egyetem befejezése után a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője lesz, s végképp elkötelezi magát az írással. A szélesebb közvélemény 1954-ben figyel •

J Kamondy Lászlónak jelenleg is élnek rokonai Zala megyében. Kamondy műveiben fellelhető életrajzi motívumokkal kapcsolatban lásd: Márkus Béla: Regényes családtörténet. Az elhallgatott életrajz Kamondy László epikájában. = Alföld, 1978. nov. 11. szám. 21—26. p. 6

Tisztelet a kivételnek című vázlatában írja: ...Háromszor jöttek értem a nyilasok ... egy mongol katona fejbe akart lőni, mert megtalálta a leventesapkámat. Kíváncsi voltam a halálomra és nyitva tartottam a szemem, ezért csak „glóriát" lőtt géppisztolyával a fejem köré, aztán leverte a vállamról a meszet és répaszesszel _ kínált." 7 Első gyűjteményes kötetébe, a „Fekete galambokba" (1957) a Beszélgetés című novellát már nem vette be. Korai írásai közül a kötet csak a Csendőrök (1950) címűt közli.