Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)
Sárkány József: Képelemzés. Szobotka Tibor: Matróz
hogy kevéske gúny mellett a teljes érdeklődés az új felé irányul — Kandinsky, Rouault, és a kubista gárda. A dekoratív freskóterveken, amiket akkortájt készítettem, még a középkori stílusok nyoma; a naturstudiumokon már szabadulok a dekoratív rendezettségtől és főleg színekben, azaz a színbontásban indul meg a felszínes jelenség áttörése. Ez év telén Udvarhely háborította hegyeinek fehérségében érzem meg a parancsoló szükségét annak, hogy a formában is ugyanúgy kell áthatolni a felületen. Tavasszal visszatérve Párizsba már visszavonhatatlanul a kubista tanulmányokba merülök. Ez elsősorban a forma tanulmányozását jelenti, a rajz abc-jét elölről kezdve. A „Paletté ; '-be kerülök (Csáky révén nem kell fizetnem) ahol akkor Le Fauconnier és Metzinger korrigálnak felváltva. Meglehetősen ellentétes felfogásban, ami sok üdvös vitára ad alkalmat, és ha Metzinger doktriner, Le Faucounier impulzívabb nézetei sokszor ellent mondanak egymásnak, az csak megkönnyíti, hogy ki-ki a maga módján lásson az akthoz, amit természetesen ők is honorálnak. Evvel párhuzamosan a formalátás kiépítése a természet minden jelenségével szemben, (tehát tájképen is), a statikus formákat illetőleg a három dimenziós tér reprezentálása egysíkon — (nem egyértelmű az egy nézőpont alapján készült síkvetülettel, ami a perspektíva, — inkább nevezhető az ábrázoló geometria többrendű síkvetületeinek egy síkban való képpé egyesítésének, itt nem is annyira a sziluett szerepel a vetületen, hanem a formákra legjellemzőbb metszetek). Avval a beállítással szemben, hogy a kubizmus túlságosan tudományos, inkább azt lehetne megállapítani, hogy metafizikus (az akadémia pedig fizikai) ábrázolás. Az impresszionista és a kubista látás, különbsége tehát lényegbe vágó, és semmiképpen sem csak az alkalmazott külsőségeken fordul meg (ilyen értelemben 920 utáni munkáim nagy része nem is nevezhető tulajdonképpen kubizmusnak, — ott csak kubista elemeknek és eredményeknek naturalista, impresszionista, és expreszszionista elemekkel való egyeztetéséről (vagy miről?) lehet szó, ahogy azt a kép mondanivalója és rendje éppen kívánja. A dinamikus forma mint új dimenzió kerül a képre: A forma belső élete, mint a forma lendülete^ esetleg mint tényleges mozgása a testeknek, vagy a nyugodtabb és mozgalmasabb formák ellentéte különösen a vonalban fejeződik ki. A lényeg a jelenséggel szemben, vagy inkább azon túl — ismét a lényeg, — de — eltérően a fauves-októl — nem a jellemző elrajzolásával, hanem a konstrukció kihangsúlyozásával. A képnek kétdimenziós síkját az optikai csalódások, vagy esetleg azok kompenzálása tudvalevően áttöri és a szemlélőben háromdimenziós tér érzetét szuggerálja. Ebben az időszakban a szín teljesen háttérbe szorult, hogy aztán elfőjtottságából annál erőteljesebben törjön elő. Az ultramarin, égetett sienna, és okkersárgára redukált skálájából fokozatosan eljutottam a tiszta szivárvány színekig, .melyek inkább csak a vonalritmus színbeli kicsengései, mint az ábrázolt testek járulékai, Míg a Claudel-illusztrációknál eljutottam a szín szuverén uralmáig; itt már a forma áll a szín szolgálatában. De a szín sem áll önmagáért; a misztérium illusztrálásának ürügye alatt az egyes motívumot a drámai ívnek megfelelő szimbolikus alapszínből bontom ki és az egyes képek a dráma megfelelő mozzanatainak színben való érzelmi expressziói. A kubista kép érthetősége csak addig állhat fenn, amíg logikája szigorúan következetes, — s ezt a logikát a nézőtől is elvárja. Az expresszionista képen az érzelmi elem túlsúlya tulajdonképpen megnehezíti az érthetőséget, és csak szenzibilitással hozzáférhető. A kuboexpresszionizmus : öszefonódása az értelmi és érzelmi elemeknek, hogy együtt hassanak, támogassák egymás fogyatékosságát. De ugyanakkor visszahatnak ezek a fogyatékosságok^?) is egymásra: a tárgyi megjelenítés kétszeresen is háttérbe szorul, a kép a materiális világtól még elvontabb. A részletek különben is csak mint a harmónia specifikus elemei érdekeltek. A keresztes hadba indulásánál a porfelhő szinte láthatatlanná teszi a lovat, maga a lovas is egy sötétkék folt, a távoli zápor ellenben erős sávokban szántja végig a levegőt. Készültek 915—17-ig az internáltságban +(a háború förgetegein kívül eső
