Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)
Sárkány József: Képelemzés. Szobotka Tibor: Matróz
zésének, létrejöttének folyamatát követhettük végig a művész környezetének bemutatásán, a külső hatások vizuális érzékelésén, ezeknek a tudatosulásán, majd a megismert valóság művészi tükrözésén keresztül egészen a művészi gondolat papírra, vagy vászonra rögzítéséig. ,,A festészetbe menekülők", 30 írja egyik levelében, s valóban a kép szerkezeti elemei közül csak a kép alján elhelyezkedő vászon foltja és a festmény jele az, mely az „örvény" szívó hatását formájával és színével egyensúlyozza, a fejet alulról támasztja, tartja. A festmény formavilága, és az expresszív tartalom, dialektikus egységet alkotnak. A kép daráló-motívuma, a fej és környezete közötti kontraszt adekvát képi megfogalmazása a háború forgatagában tájékozódóképességét elveszítő ember életérzésének. Menekülni akar ebből a világméretű örvényből, s a kiutat — valami állandót, rögzítettet — keresve a festészetbe menekül. Illusztrációt készít Paul Claudel: L'annonce fait à Marie című, középkorban játszódó misztériumához, ám a jelentől nem tud szabadulni, s 1916-ban, az első világháború harmadik évében megalkotja a „Matróz" című képet, mely „üzenet az élőknek". Üzenet, mely a festmény jelrendszerét, struktúráját alkalmazza az információ tárolására. A műben a tartalom és a forma kölcsönösen indokolja egymást, ám. mindez a tartalom, — az üzenet — vezető s;zerepé_ nek megtartásával. Művészi hitvallás ez a festmény, melynek „Matróza" nem az új kalandokra, új vizekre vágyó avantgárdé művész, hanem a békét, a szabadságot kereső ember jelképe. Egy olyan szubjektív-romantikus művel állunk tehát szemben, mely „nemcsak önmagának a jele, nemcsak önmagából kiépülő totalitás, hanem megőrzi elsődleges célját, a szubjektív üzenetet is, a szorongás, félelem, tragédia-élmény, ítéletmondás kivetítését", 31 s teszi mindezt olyan szinten, hogy nemcsak a magyar, hanem az európai festészetnek is figyelemre méltó, jelentős alkotása. 32 30 Dr. Bodnár Éva 1971. 9. o. 31 Németh Lajos 1973. 46. o. 32 Szobotka Imre kubista korszakának részletes feldolgozása további kutatást igényel, nem tisztázott még kellően a művész és a kubizmus többi alkotójának kapcsolata sem. Ennek megismerését sajnos erősen hátráltatja, hogy a művész Franciaországban készült alkotásainak nagy része az 1973-as milánói kiállítást követően külföldre került, s így ezek megtekintése gondot okoz. Az elérhető képeket és a diapozitíveket szemlélve azonban így is megállapítható, hogy művei egyéni hangvételűek, s kiemelkedő értékűek. Szobotka munkásságára jellemző, hogy alkotásaiban nem egy esetben sikerült szintetizálnia a kubizmus, a futurizmus az expresszionizmus eredményeit. Példa erre a Matróz című kép is. Egyéniségére, tehetségére jellemző, hogy — bár elfogadta, és többször alkalmazta neves tanára elveit —, nem vált Metzinger utánzójává. Alkotásai inkább A. Gleizes, vagy J. Gris műveivel rokoníthatók (v.o. Szobotka ,,Völgy" 1912—14., — repr. Dr. Bodnár Éva 1971 —, valamint Gris 1914-es „Ceret-i tájkép"-ét! — repr. J. Golding 1959.). Külön, tanulmányt igényel pl. Szobotka 1915-ben készült rajzainak — repr, Varga N. Miklós 1973., 37., 47., 48., 49., — összehasonlítása A. Geizes egyidős rajzsorozatával, a „Tanulmány egy katonaorvos arcképéhez" című alkotásokkal — — az 5. sz. tanulmány repr.: Herbert Read 1972. 75. o.
